Ez az írás, bár nem saját tanítás, de jó összefoglalása az út alapjainak. Ez az írás, és néhány másik, amit feltöltök, minden gyakorló hasznára válhat.
Tilópa: Mahámudrá éneke
A mahámudrá minden szó, és minden szimbólum felett áll, de neked Narópa ki megfontolt, és kitartó vagy, el kell mondanom.
Az ürességnek nincs szüksége támaszra, a mahámudra a semmin nyugszik.
Minden erőfeszítés nélkül, inkább lazán, és természetesen a korlátok ledönthetők – ezáltal a szabadság elérhetővé válik.
(Minden erőfeszítés a megítélésen alapszik, jó vagy rossz felé törekszik, ami személyes nézőpont. Ehelyett a teremtéssel való összhang hozza meg az erő vezetését.)
Ha valaki semmit nem lát, amikor az űrbe bámul; ha elméjével felfedezi az elmét, azzal elpusztítja a megkülönböztetést, és eléri a buddhaságot.
A felhőknek, amelyek az égen vándorolnak, nincs gyökerük, nincs otthonuk; miként az elmében sodródó megkülönböztető gondolatoknak sincs.
Amint az én-tudatot meglátod, az ítélkezés véget ér.
(Meg kell látnod, hogy minden egy. Az ítélet az anyagból születik, a vágy teremti, ha megszűnik a hatás vágya, és az isteni cselekvés igénye veszi át a helyét, megszűnik az ítélet)
A térben különböző formák, és színek öltenek alakot, de a teret sem a fekete, sem a fehér nem festi meg.
Bár minden az én-tudatból bukkan elő az elme erényekkel, és bűnökkel nem szennyeződik.
Korok sötétje az izzó napot be nem árnyékolhatja; a szamszara hosszú kalpái sem rejhetik a tudat ragyogó fényét
(A szabadság és felismerés lehetősége mindig ott van. Ha felismered az istent, megszabadulsz sok élet hibájának terhétől, bár a következmények még hatnak rád az egyensúly törvénye szerint).
Bár az űrt szavakkal próbálják magyarázni, az űr, mint olyan kifejezhetetlen.
Bár azt mondjuk a tudat “olyan ragyogó, mint a fény” az valóban minden szó, és minden szimbólum felett áll.
Habár a tudat lényegét tekintve üresség, mégis minden dolgot magában foglal és tartalmaz.
(A teremtés megfoghatatlan, csak az ember teszi megfoghatóvá. Ám ennek forrása a teremtésről való tapasztalás, és nem az illúzió kell legyen).
Semmit ne tégy a testeddel, csak pihenj, csukd be jól a szád, és maradj csöndben, ürítsd ki az elméd, és semmire ne gondolj.
Mint üres bambusznád, a tested úgy pihenjen nyugton.
Se nem adva, se nem elvéve nyugtasd az elméd.
A mahámudrá olyan, mint a semmihez nem ragaszkodó elme.
Ekkép gyakorolva idővel eléred a Buddhaságot.
(Gyakorlással ne kötődj testi folyamathoz. Úgy tartsd a tested, hogy szabadon áramoljon az erő és a lélegzet, tarts fenn egy szándékot, hogy szabad legyél, anélkül, hogy rögzülnél hozzá, hagyd az elme és test áramlásait, anélkül, hogy rögzülnél hozzájuk, nézz túl ezeken, és áramolj az élettel, anélkül hogy ehhez a gondolathoz rögzülnél.)
A mantra, és a paramita (nagylelkűség) gyakorlása, a szútrák, és a szabályok útmutatásai, az iskolák és a szentírások tanításai nem hozzák számodra az eredendő igazság felismerését.
Hiszen, ha az elmét bármi vágy betölti, és azért az valamely célt kerget, úgy épp a fény rejtezik előle.
Aki bár betartja a tantrikus szabályokat, és mégis különbséget tesz, elárulja a tantra szellemét.
( Ha tanításokhoz kötöd a gyakorlást, megítéled mi jó és mi rossz, képtelen vagy látni az igazságot, csak elméd szubjektív valósága erősödik. A tapasztalás szülte tett vezet a szabadsághoz, gondolat nélkül. Ha elméd valamit jónak vagy rossznak tart, elbuksz, csak szabadon tapasztalj, és irányítson az élet áramlásának folyása, ahhoz igazodj, hol erősebb, hol gyengébb.)
Vesd el minden tevékenységed, dobd el minden vágyadat, hagyd, hogy a gondolatok úgy emelkedjenek és apadjanak, ahogy az óceán hullámai.
Az aki mindörökre otthontalan marad, és soha nem árt a megkülönböztetés-nélküliség elvének, betartja a tantrikus előírásokat.
Az aki lemond a vágyakozásról, és nem ragaszkodik sem ehhez, sem ahhoz, megérti a szentírások igazi jelentését.
(Ne tevékenykedj aszerint, mit látsz jónak vagy rossznak. Tevékenykedj az életet követve, magad, vagy a világ megítélése nélkül. Ha nem akarsz semmit, de fenntartod az isten felé törekvés szándékát, eléred).
A mahámudrában az ember minden bűne elég; a mahámudrában az ember megszabadul e világ börtönéből.
Ez a dharma mindenek felett álló fáklyája.
Azok akik ebben kételkednek ostobák, kik mindörökre szenvedésben és szomorúságban fetrengenek.
A felszabadulás felé törekedvén egy gurura kell támaszkodnod.
Amikor elméd elnyeri az õ áldását, közel már a felszabadulás.
Ó jaj! Minden értelmetlen e világon, s minden csupa szomorúság magva itt.
A kicsiny tanitások tettekhez vezetnek, így csak olyan tanításokat kövess, amelyek óriások…
(Nincs bűn, csak tanulás. Azért tart vissza, mert ragaszkodsz hozzá, az anyag alapján ítélsz, az anyag nem a teljesség. Ha az anyag határoz meg, szenvedés az utad. Ha valaki látja az utat, hallgass rá, a megítélése nélkül, mert többet lát, képes vezetni. Ne kövess ítéleteket, anyag szülte véleményeket, csak azt, akihez az erő áramlása vezet)
A kettősségen túljutni királyi szándék.
A figyelem elterelődését leküzdeni fejedelmi gyakorlat.
A nem-gyakorlás útja a buddhák útja, a buddhák módszere.
Aki ezt az utat járja, eléri a buddhaságot.
(anyag és szellem, fegyelem, erő az adott irányba)
Oly mulandó e világ, mint a káprázat és az álom – valódi tartalma nincsen.
Mondj le róla, és szakíts a rokonaiddal, vágd el a vágyakozás és a gyűlölet minden kötelét, meditálj az erdõkben és a hegyekben.
Ha minden kényszer nélkül ellazultan természetes tudsz maradni, hamarosan elnyered a mahámudrát, és megvalósítod a nem-megvalósulást.
Ha elvágod a fa gyökereit, a levelei elhervadnak, ha elvágod elméd gyökerét, a szamszara összeomlik.
Bármely lámpa fénye egy pillanat alatt szétoszlatja hosszú kalpák sötétségét.
Az Elme erős fénye egy szempillantás alatt elégeti a tudatlanság fátyolát.
(az elmét a korral, emberi térrel, anyag- vágy-ragaszkodással való interakció tartja rabságban. A kötődések mind ezt mozgatják, amíg bennük élsz, az elmédben, az anyagban élsz, nincs esélyed. A természet az anyagban kivetülő isteni rend. Hozzá igazodj, de ne istenítsd! Ha nem tartod fenn az interakciót, és nem harcolsz vele, csak engeded a világ folyását, megtörik az elme. Megszűnik a szenvedés. A teremtés meglátása, a lélekkel való azonosság eltörli a testtel való azonosságot).
Aki az elmébe kapaszkodik, nem látja meg az elmén túli igazságot.
Aki a dharmát gyakorolni törekszik, nem találja meg a gyakorláson túli igazságot.
Az elmén, és a gyakorláson túl létező megismeréséhez, az elme gyökerét el kell metszeni, csak szemlélődésre van szükség.
Ily módon el kell szakadni minden megkülönböztetéstől, és így kell a nyugalmat megőrizni.
(Ha a saját tudásod érzed teljesnek, nem látsz mást. Ha a törvényt vizsgálod, elveszel saját értelmezésedben. Csak gyakorold, és légy a része, megítélés nélkül, hagyd, hogy a tett építsen tapasztalást.)
Sem adni, sem elvenni, csakis természetesnek maradni szükséges, mert a mahámudrá minden elfogadáson, és minden elutasításon túlról való.
Mivel az ájala nem született, senki sem állhatja útját, és senki sem szennyezheti be.
A meg nem születettség birodalmában minden megnyilvánulás a dharmatában oldódik fel, S minden önakarat, és büszkeség semmibe vész.
(Az élet része az ember, nem áll tőle külön. A lélek, a fény örök, ha vele egyé válok, feloldódik minden különbség, megítélés, ami a szenvedés forrása)
A végső megértés túlhaladja ezt is, azt is.
A legfensőbb cselekedet ragaszkodás nélkül ölel fel óriási leleményességet.
A végső beteljesülés a magadban hordozott megvalósitása minden remény nélkül.
A jógi először azt érzi, az elméje úgy zuhog akár a vízesés;
az út közepén aztán már csak olyan lassan és szelíden hömpölyög, mint a Gangesz;
végül pedig egy véget nem érő, határtalan óceánná lesz, amelyben anya és fiú fény eggyéolvad.
(Cselekedetem iránya isten, ő adja a célt, őt nyilvánítom meg. Azt teszek amit akarok, mert amit akarok, az a teremtés törvénye. Nincs célom vele, csak az isteni. Nem várok eredményt, mert nem határozom, meg mi szülessen a világban, és mert tudom mi születik a világban, hisz egy vagyok vele.)
Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban
Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!
Tisztelet a Mahámudrának!
Tisztelet a Vadzsra Dákininek!
A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,
Mivel szigorú gyakorlást végeztél,
Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,
Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.
Áll valamin a tér? Min nyugszik?
Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;
Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,
És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.
Az üres ég nézésében a látvány megszűnik;
Hasonlóképp, mikor a tudat néz magába a tudatba,
A csapongó és fogalmi gondolat sora véget ér
És elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.
Mint a reggeli köd, ami a levegővben eloszlik,
Nem megy sehova, hanem megszűnik létezni,
A fogalmiasítás hullámai, a tudat összes terméke, eloszlik,
Mikor tudatod igaz természetét látod.
A tiszta térnek sem színe sem alakja
És nem szennyezhető feketévé, vagy fehérré;
Ugyanígy, a tudat lényege túl van színen és alakon
És nem szennyezik fekete vagy fehér tettek.
Ezer világkorszak sötétsége erőtlen
Hogy elhomályosítsa a nap szívének kristály tisztaságát;
Hasonlóképp a szamszára világkorszakai erőtlenek
Hogy elfátyolozzák a tudat lényegének tiszta fényét.
Bár a teret üresnek mondják,
Valójában kifejezhetetlen;
Bár a tudat természetét tiszta fénynek hívják,
Minden megnevezése alaptalan szóbeszéd.
A tudat eredeti természete térszerű;
Áthat és körbefog minden dolgot a nap alatt.
Légy mozdulatlan és maradj ellazult őszinte nyugalomban,
Légy csendben és hagyd a hangot visszhangként verődni,
Tartsd tudatod némán és figyeld minden világ végét.
A test lényegileg üres, mint a nádszár
És a tudat, mint tiszta tér, teljesen meghaladja a gondolatvilágot:
Nyugodj belső természetedbe elhagyás és irányítás nélkül,
Tárgy nélküli tudat a Mahámudra,
És a gyakorlás tökéletesítésével elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.
A Mahámudra tiszta fényét nem tudják felfedni
Szentiratai, vagy elméleti értekezései
A Mantravádának, a Páramitáknak, vagy a Tripitakának;
Elkendőzik a tiszta fényt fogalmak és eszmék.
Merev előírások rögzítésével megrontod az igazi szamaját, (tanulás, gyakorlás)
De a tudati cselekvések megállásával minden rögzült fogalom elhal;
Mikor az óceán áradása egységben van békés mélyével,
Mikor a tudat sosem tér el a meghatározatlan nem-fogalmi igazságtól,
A töretlen szamaja szellemi sötétségben gyújtott lámpás.
Értelmi önteltségtől szabadon, dogmatikus elvek visszautasításával,
Minden iskola és irat igazsága felfedetik.
A Mahámudrában elmélyülve szabad vagy a szamszára börtönétől;
A Mahámudrába helyezkedve felemésztődik bűntudat és bánat;
És mint a Mahámudrá tanítója, te vagy a Tan fénye.
A bolond, aki tudatlanságában elutasítja a Mahámudrát,
Nem ismer mást, csak küzdelmet a szamszára áradásában.
Légy együttérző azokkal, kik folytonos szorongásban szenvednek!
Ha eleged van a nem enyhülő fájdalomból és megszabadulásra vágysz, tarts ki egy tanító mellett,
Mert mikor áldása megérinti szívedet, tudatod megszabadul.
KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!
Befektetni a szamszárába hasztalan; az minden aggály gyökere.
Mivel a világi érdekeltség értelmetlen, keresd a valóság szívét!
A tudat kettőségeinek meghaladásában van a Legfelsőbb látás;
A nyugodt és csendes tudatban vna a Legfelsőbb Meditáció;
A természetességben van a Legfelsőbb Cselekvés;
És mikor minden remény és félelem meghalt, a Célt elérted.
Minden tudati képen túl a tudat természetesen tiszta:
Ösvény nélkül követed a Buddhák ösvényét;
Módszer nélkül nyered el a legfelsőbb megvilágosodást.
KJÉ MA! Figyelj rokonszenvvel!
Belátással sanyarú világi helyzetedbe,
Megérted semmi sem tartós, hogy minden álomszerű,
Értelmetlen káprázat, mi feszültséget és unalmat kelt,
Fordulj meg és hagyd el földi törekvéseid.
Vágd el érdekeltségedet otthonoddal és barátaiddal
És meditálj egyedül az erdőben vagy a hegyekben,
Légy ott a nem-meditáció állapotában
És eléred a nem-elérést, eléred a Mahámudrát.
A fa kiterjeszti ágait és leveleket növeszt,
De mikor gyökerét elvágják, lombja elfonnyad;
Ugyanígy, mikor a tudat gyökerét elvágod,
A szamszára fájának ágai meghalnak.
Ezer világkorszak sötétségét elűzi egyetlen lámpás;
Hasonlóképp, a tudat tiszta fényének egyetlen villanása
Kitörli világkorszakok karmikus kötöttségeit és szellemi vagságát.
KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!
A tudaton túli igazságot nem ragadja meg a tudat semelyik képessége;
Kényszeres cselekvéssel nem érthető a nem-cselekvés értelme;
Hogy felismerd a nem-cselekvés és tudaton túli értelmét,
Vágd el a tudatot gyökerénél és maradj a csupasz éberségben.
Hagyd a tudati cselekvés saras vizeit megtisztulni;
Tartózkodj az igenlő és tagadó kivetítésektől –
hagyd egyedül a jelenségeket:
A tapasztalati világ, hozzáadás és elvevés nélkül, a Mahámudra.
A születetlen mindenütt jelenlevő alap feloldja késztetéseid és káprázataid:
Ne légy öntelt vagy számító, hanem maradj a születetlen lényegben
És hagyd minden elméleted magadról és a világról elolvadni.
A legmagasabb látás kinyit minden kaput;
A legmagasabb meditáció megméri a végtelen mélységeket;
A legmagasabb cselekvés irányítatlan, mégis határozott;
És a legmagasabb cél a köznapi lény remények és félelmek nélkül.
Először a karmád olyan, mint a szurdokban ömlő folyó;
Középidőban áramlása, mint a Gangesz, finoman kanyarog;
És végül, ahogy a folyó eggyé válik az óceánnal,
Tökélyben végződik, mint anya és fia találkozása.
Ha tudatod tompa és képtelen gyakorolni ezeket az útmutatásokat,
Tartsd vissza lényegi lélegzetedet és bocsásd ki éberséged életerejét,
Rögzített nézés gyakorlásával – a tudat összeszedésének módszereivel,
Fegyelmezd magad, míg megmarad a teljes éberség állapota.
Mikor karmamudrát gyakorolsz, a boldogság és üresség
tiszta ébersége fel fog kelni:
Belátás és eszköz áldott egységében összeszedetten,
Lassan küld le, tartsd meg és húzd fel a bódhicsittát,
És vezesd el a forráshoz, telítsd az egész testet.
De csak ha vágy és ragaszkodás nincs már, akkor fog amaz éberség felkelni.
Akkor hosszú életet és örök fiatalságot nyersz, megtelsz mint a hold,
Ami ragyogó és tiszta, az oroszlán erejével,
Gyorsan földi hatalmat és a legfőbb megvilágosodást megszerzed.
Maradjon ez a magvas útmutató a Mahámudrához
A szerencsés lények szívében.