Manapság az emberek zöme minden eseményt vagy egy múlt béli elképzeléshez köt, vagy az alapján értelmez, hogy mit gondol, az esemény hogyan hat a jövőjére, esetleg fel sem tűnik neki az esemény, mert a gondolataiba merült éppen.
Ez komoly probléma. Mert így nem emlékezünk az életünkre. Nem értjük, mi, miért történik velünk. Nem látjuk, hogy mindennek, ami velünk történik, mi magunk vagyunk az okozói, hisz az ember ebben a térben teremtő lehetőséggel rendelkezik, és az élet a hozzáállását tükrözi. Ez a teremtés nem csak az alkotásra, vagy a későbbi életeket terhelő karmára igaz, ahogyan általában értelmezzük, hanem úgy is, hogy csak az jön szembe velünk, amit magunk teremtünk. A világunk csak a mi hozzáállásunkat tudja visszatükrözni, a mozgatója a mi szándékunk és tetteink.
A legtöbb ember mechanikus. Nem ismeri önmagát, nem tudja, mik a valódi belső hajtóerői. Például a lelki tartalma, iránya. A valódi tehetsége, amiben látja a teremtés összefüggéseit, stb.. Önmagát az elméje által létrehozott egóval azonosítja. Azzal, ahogyan a dolgokról gondolkodik, mert arra tanították kisgyermek kora óta. Ám ez nem az ember egésze. Ez az ember elméje csupán. Ezek a tanult dolgok mechanikusan működnek. Adott ingerre adott panel ugrik fel, adott gondolatmenetet és érzelmi reakciót váltva ki.
Nem az a baj, hogy az ember az elméjét használva elemzi és összehasonlítja a tapasztalatait, kvázi gondolkozik arról, ami vele történt, és értelmezi azt, a korábbi tapasztalatai alapján. Az a baj, hogy nem szerez tapasztalatokat, hanem a történéskor a jelenlét helyett behelyettesít valamiféle mechanikus, tanult értelmezést, és ezt hiszi tapasztalatnak. Majd ez alapján értelmez, anélkül, hogy befogadná az újabb tapasztalatot. Így nem tudást, hanem illúziót épít magáról. Nem felszabadul a világról való tudatosság által, hanem rabságba kerül, a világról alkotott illúziók által, melyek elszigetelik a valóságtól. Így nem tudja kicsoda, mert mindenre, ami vele történik, van magyarázata. Nem veti össze a magáról alkotott képét azzal, ahogyan a világ reflektál a hozzáállására. Pedig valójában az mutatja meg, ki ő, és nem a magáról alkotott elnéző-önsajnáló, önmarcangolóan álszent elképzelése. Mert a világban, közvetve, vagy közvetlenül, de folyton szembesülünk az isteni törvénnyel, és általa önmagunkkal. A szabad akarat okán dönthetünk úgy, hogy ebből nem kérünk, inkább kitaláljuk a világunkat és igazoljuk egymás felé annak helyességét. Ám az élet nem az illúzióink és elképzeléseink viszonya, hanem a valós tetteink és a törvény viszonya alapján fog megítélni minket. tehát célszerű valahogy realizálnunk a hozzáállásunkat az élethez, ha szeretnénk előre jutni, és nem értetlenül, sodródva szenvedni tovább, nem tudva hová tartunk, és nem értve, miért ilyen gonosz velünk az élet.
Ha nem hiszel nekem (amit jól teszel), próbáld ki magad a lentieket, a következő három hétben. Egyszerűen legyél jelen a veled történő eseményekkor. A folyamatos jelenlét a legtöbb ember számára megoldhatatlan kihívás. Ezért azt mondom, legyél jelen csupán a napi döntésekkor. Ne gondolkozz, ne érzelegj, add át magad a pillanatnak, a helyzetnek. Légy tudatos arról, ami történik, és ne hagyd, hogy azt eltorzítsák a saját mechanizmusaid, vagy mások hasonlóan illuzórikus reakciói.
Hogy teheted meg ezt? Figyelj a légzésedre. Helyezd a figyelmed a légzésre, ahogyan tágul a tüdőd, ahogyan áramlik a levegő az orrodon át, és semmi esetre se próbáld kizárni a gondolatokat, érzelmeket. Had menjenek a maguk útján. Hagyd őket, és te csak a légzésre fókuszálj. Mondhatjuk, az töltse ki a figyelmed fókuszát. A gondolatok pedig had kavarogjanak a saját útjuk mentén.
Pár napig gyakorold ezt otthon, nyugodt körülmények közt, míg fenn tudod tartani a figyelmedet.
Ha megy, próbáld ki minden döntéshelyzetben. Figyelj a légzésre, és mintegy belélegezve a helyzetet, legyél rá teljes figyelemmel. A felmerülő gondolatköröket, fals értelmezéseket és eltanult érzelmi reakciókat ne akard kizárni, de ne hagyd, hogy elragadják a figyelmed. Nagyon hamar élesen el fog különülni a jelenléted és figyelmed, valamint az elméd működése. Mintha egy filmet látnál, kívülről, melyet eddig a világnak gondoltál. Semmiképpen ne hagyd, hogy ezek a mechanizmusok uralják a cselekedeted, hogy általuk hozz döntést!
Amint úgy érzed, tisztán látsz egy helyzetet, elkülönült benned a mechanikus reakciók áramlása, és a valóság, dönts és cselekedj. Az, hogy tudtam mit kellett volna tenni, de a körülmények miatt mégsem cselekedhettem helyesen, neked lehet, hogy megnyugtató, de a világban az a valóság, ami megtörténik, nem az, amivel emiatt nyugtatjuk magunkat.
A gyakorlás során minden este jegyezd fel ezeket a döntéshelyzeteket. Jegyezd fel azt, hogyan döntöttél, és miért ezt láttad jónak. Jegyezd fel azt, hogy a mechanizmusaid milyen döntésre sarkaltak eközben. Jegyezd fel azt, ha volt ilyen, hogy a környezetedben élő emberek hogyan reagáltak, és reflektáltak erre. Illetve, ha már látod, jegyezd fel az élet, valós történésekkel, hogyan reagált a tetteidre.
Majd minden hét végén olvasd át a feljegyzéseid, és összegezd a döntéseidet. Összegezd azt, hogy milyen mechanizmusok, feszültségek és érzelmi kényszerek mozgatnak, és azok mennyire nincsenek egységben a valós történésekkel, és az azokra életszerűen adandó reakciókkal. Összegezd, hogy te milyennek gondolod magad, és ehhez képest a tetteid alapján a világban miként nyilvánulsz meg. Jegyezd fel hol tudtál dönteni, és hol sodort el a megszokás.
Mindezt vesd össze azzal, amit a teremtést mozgató törvényekről tudsz (itt találsz segítséget ehhez.: http://egiut.hu/a-tizparancsolat/). És ha nem tetszik, amit látsz, változz, hangold magad a törvényekhez, az istenihez igazodj, ne a kor által beléd nevelt elképzeléshez, az illúziók szülte egóhoz. és legközelebb ez alapján próbálj dönteni. Töretlenül gyakorolj, és egyre tisztábban fogod látni az illúzió mögötti valóságot magaddal, és a világgal kapcsolatban.
Ilyen „egyszerű” az egész. A lényeg, hogy a szándékodat az járja át, amikor csak fenn tudod tartani, hogy lásd az igazságot a világról, magadról, és a kettőtök viszonyáról. Hogy az Istenihez, a törvényhez igazodj. Hogy megszabadulj az illúzióidtól, és képes legyél változni. Ez csak folyamatos hangoltsággal, akarattal és tettekkel valósítható meg, a mindennapokban. Gyakorolhatsz egész nap, ha nem akarod érteni Istent, és igazodni a törvényéhez, hanem csak az egódat legyezgeted a „spiritualitásoddal”, nem mész semmire. Ha nem is gyakorolsz, de a teremtés rendje szerint teszel, töretlenül, mindig legjobb tudásod szerint, elérheted a lelkeddel való egységet, és a szabadságot.
Ezzel a gyakorlattal kívánok nektek boldog karácsonyt és újévet. Remélem, hasznotokra válik!
Jövőre találkozunk!
Mészáros Szabolcs