Az utóbbi időben belső késztetésemmé vált, hogy újra elkezdjek segíteni a beteg embereken. Ez az újbóli nyitás vezetett arra, hogy leírjak néhány általánosságot a gyógyításról, úgy, ahogy azt én látom. Nem akarok konkrét módszerekre, utakra kitérni, csupán egy általános irányt vázolnék fel, mert azt gondolom, ha valaki meg akar gyógyulni, mindegy milyen utat választ (hacsak nem egy súlyos traumával hever a baleset helyszínén. akkor helyben bajosan segít rajta a fitoterápia).
A gyógyulásra számos út ajánlkozik, melyek mindegyike (most ne vegyük számításba a nyilvánvaló csalást, itt a ténylegesen működő metódusokra gondolok) jelenthet megoldást.
Ugyanakkor, azt gondolom, a végleges megoldáshoz önmagában egyetlen gyógymód sem fog elvezetni.
Mert a mai kor legtöbb embere az anyag szintjén gondolkozik, így a gyógyulást is ott képzeli el.
Ha te nem ilyen vagy, akkor ne is olvad tovább a cikket, nincs rá szükséged.
Ha viszont igen, talán segíthetek néhány gondolattal.
Mit értek az alatt, hogy az anyag szintjén képzeli el a gyógyulást? Hisz a pszichológia is a tudatról, lélekről beszél, ahogyan számos spirituális irányzat is a lélek gyógyításával foglakozik.
Ez igaz. Viszont, ezek legtöbbje általánosságában és közegéből, kölcsönhatásaiból kiragadva beszél a tudatról, lélekről, sokszor, ha a gyakorlatban megvizsgáljuk, teljesen megalapozatlan módon. (Ha te nem ilyen gyógyítót találtál, ne is olvass tovább, mert jó helyen vagy, nincs szükséged erre az írásra.)
De én mit gondolok erről? Először is, ahhoz, hogy meggyógyulhass, tudnod kell, miért vagy beteg. Ez nyilvánvaló. Ám nem, illetve nem csupán az anyag szintjén kell ezt megértened.
Tudnod kell, ki vagy te, mit képviselsz a világban, milyen kölcsönhatásban vagy a világgal, annak törvényeivel, az élettel, mint a teremtés rendje. Nyilván, nem vallásos, hanem valós értelemben. A te hozzáállásod, mint energiaközlés mit okoz a világban, és az hogyan hat rád. Hiszen te az vagy, amit működtetsz, ami létrejön általad, nem az, amit gondolsz magadról, vagy amivel mások azonosítanak. Ezért, ha egészében nem is érted az élet törvényeit, a problémád vonatkozásában, ha teljes gyógyulásra vágysz, meg kell értened őket. Később ezt kifejtem.
Tehát, te és a világ kölcsönhatásban álltok, minden pillanatban. Minden gondolat, mozdulat, vágy, félelem, és tett által. Mindezzel, energiaként hatsz a világra, ám a hatás-ellenhatás törvényéhez hasonlóan, mindez rád is hatást gyakorol.
És itt nem csak az anyagod által az anyagra gyakorolt hatásra gondolok.
A kvantumfizika rég bebizonyította, hogy az emberi tudat hat a világra. Energiát közöl, mozgat. A tudatos, szándék által fókuszált energia képes a világunkban anyagi megnyilvánulást teremteni.
Az anyag is energia. A tested is az. Az energiára a tudat gyakorol hatást, a szándék által, ez vezet változásokhoz, kölcsönhatáshoz, aminek vetülete az anyagi megjelenés. NEM OKA, VETÜLETE! Tehát a betegség a tudatod által közölt energia miatt születik. Amiatt, hogy a tudatod helytelenül működik, az élet törvényeihez viszonyítva.
Ebből adódóan, a fizikai gyógyítás időleges, az energia sérülése, helytelen (határozottan nem erkölcsi értelemben helytelen, hanem az élet törvényszerűségeivel nem egyező) áramlása idővel visszaállítja a fizikai problémát is, mint az energia anyagban való kivetülését.
– Persze, ha a testet gyógyítom, abból a tudat meglát bizonyos folyamatokat, amikből következtet a hibáira, így a test gyógyítása is visszahat a tudatra, energiarendszerre, ám önmagában, végleges és teljes eredményt nem hoz.
Gyógyulni tehát csak a tudat szintjén lehetséges, úgy, hogy megértem, én magam milyen hatásokat idéztem elő, amik miatt ebbe a helyzetbe kerültem, és azokat javítom.
De hogyan láthatod ezt, ha nincs olyan gyógyító a közledben, aki hangolt a teremtés törvényeire, és üressé válva tükrözni képes azokat feléd, mint energia, és mint tanítás, hogy megérhesd a helytelenséged?
Megpróbálok átadni pár irányelvet, melyeket, ha megragadnak, beépíthetsz módszeredbe.
Ha a hozzáállásod helytelen, nézőpontod pontatlan, lehet, hogy a metódus, ami ezreket gyógyított meg, az esetedben kudarcot vall, mert nem ismered az okokat, a háttérben működő törvényt.
Ha véglegesen meg akarsz gyógyulni, nem vizsgálhatod külön okként a gondolatvilágod, az érzelmeid, vagy testi tüneteid. A gondolataid az agy működéséből fakadnak, az érzelmeid hormonális és idegrendszeri folyamatok, így mindezek a tested részei. Mindez anyag, tehát tünet. Nem egy érzelmi probléma az ok, hanem az azt kiváltó energetikai zavar. Valami, ami a hozzáállásodban helytelen, és ami miatt nem képes szabadon áramolni az energia közted és a világ közt.
Valami, amiért te vagy a felelős!
A tudatod, a lelked, az érzéseid nem azonosak a test gondolati és érzelmi funkcióival. Mivel erről már írtam másutt, ezért ezt nem fejtem ki itt (ha érdekel, olvasgasd az Égi Út oldalát). Egy rövid kitérőt kivéve, hogy érzékeltessem az eltérést. Lelked a teremtővel való egységed, alap mintád, melyet követve, egy területen egyre teljesebbé válhatsz. Egy fény, ami mindig a Teremtő felé vezető utad mutatja. Így az nem lehet beteg. Lelki betegség az én olvasatomban az, ha ettől a fénytől eltérsz, és az ennek megvalósítására rendelkezésedre bocsájtott energiát más módon elfecsérled, így megkárosítod az életet, és valami életidegent táplálsz. Tehát nem a lelked beteg, hanem a törvénnyel való szembenállásod és a lelkedtől való elfordulásod miatt vagy beteg.
Tehát a lelki okok nem úgy működnek, mint ahogy azt ma gondoljuk.
Manapság roppant népszerűtlen az alapvető szabály, miszerint felelős vagy az életedért.
Mert az anyag a tudatodra, szándékodra, hozzáállásodra reagál. Tehát nem vagy áldozat.
Nem rajtad kívül álló, és/vagy véletlenszerű okok tettek beteggé.
Sőt, még a veled történt balesetek sem véletlenül következtek be. Még az sem, ha megtámadnak és megsérülsz.
Nem születsz sérülten, fogyatékossággal, rajtad kívülálló okból! Még ha anyád kábítószert fogyasztott is, nem véletlen, hogy abba a helyzetben születtél meg!
Mindez a te hozzáállásod és tetteid eredménye.
– Kis kitérő: Hogy ezt megérsük, fontos tudnunk azt, hogy az Élet alapja nem az anyag. Az Élet nem egy fizikai életben, születésben mér, hanem az energia végtelen ciklusaiban, ahol egy lény fejlődését időnként az anyagban való megszületés szolgálja.
Mert az anyag nem az élet feltétele, hanem a tapasztalás tere.
Így a tanulás anyagi életről életre átível.
Ám ha csak az anyagban gondolkozunk, test szülte elménk és érzelmeink megközelítéseinek és értelmezésének rabjaként, sosem érhetjük meg ezt az életeken átívelő következményrendszert. Akkor céltalannak és értelmetlennek tűnnek a minket érő nehézségek, csapások, az élet véletlenszerűvé válik, és megszületnek az „Isten útjai kifürkészhetetlenek” szintű magyarázatok.
Visszatérve a fő sodorba. Az ember felelős minden tettérét, minden pillanatban. Te felelős vagy minden tettedért, minden pillanatban!
A teremtő nem alkot úgy egy lényt, mely szabad akaratot, teremtő erőt kap, hogy felelősség nélkül azt tesz vele, amit akar, bármely élő kárára. Minden tettünk meghatározza a világot, amelyet ezáltal mi teremtünk tovább, ezen a szinten, ahol jelen vagyunk.
És mindez hatással van ránk, hogy megérezzük ennek felelősségét, megértsük általa a teremtés működését. Nem büntetés ez, hanem ajándék, a tanulás ajándéka.
Nem foglakozik az ember büntetésével senki, hisz a szabad akarattal teljes felelősség is jár, és ezt nem befolyásolja az, ha az ember manapság ezt nem akarja látni. Ha a teremtés végtelenjének törtvényével szembe szegülsz, a te életed törik, és nem a törvény. Tanulsz belőle, vagy tovább szenvedsz, a te döntésed.
Minél előbb elfogadjuk azt, hogy mi tettük magunkat beteggé, hogy nem vagyunk csodalények, hogy nem, vagy csak minimálisan vagyunk átfedésben saját lelkünkkel, isteni minőségünkkel, annál előbb kezdődhet meg a gyógyulás.
A betegség mindig ott születik, ahol diszharmónia van, a teremtés törvénye és közted. Mert szemben állsz vele, és így nem fogadod ba a törvény szabta kereteken belül áramló életet.
Így lassan, annak hiányában elpusztulsz. Ez a pusztulás ott nyilvánul meg a testeden belül, ahol annak a törvénynek, erőnek az anyagi megnyilvánulási területe van, amelyet képtelenné váltál befogadni (Ha magas szinten megértenéd és működtetnéd ezt a területet, a törvény és az élet ezen aspektusát tested e területén keresztül sugároznád ki az anyag terébe).
A tetteid visszahatnak rád, valahol erőt pazarolsz, olyat veszel el, ami nem jár neked, és így megkárosítod az életet. Mindez az energiákról szól. Ha elveszel, a világban egy vákum keletkezik, ami elvon tőled is. Az élet törvénye kiegyenlít. Például, balesetet szenvedsz. Vagy, következő életedben olyan hátránnyal születsz, ami megfoszt attól a tértől, melyben előzőleg munka nélkül jutottál energiához, hogy megéld, mit okozol ezzel.
Ez nem büntetés, mindenki kezdetben így tanul, ezt ne felejtsd el! Ne is ítélj emiatt! Ne is sajnáld magad emiatt! Ha nem vagy tudatos, nem vállalsz magadért felelősséget, csupán sodródsz, akkor az első nagyobb erő magával sodor. Mint viharban a sziklák, úgy törnek össze ezek az erők. Ezt is te okozod, azzal, hogy nem akarod látni és vállalni a felelősséged.
Az életben minden az erők áramlásáról szól. Ha a teremtéssel áramolsz, egyre teljesebb leszel. Ha nem, egyre inkább kiszorítod magad az életből, és beteg leszel, majd meghalsz.
Sajnos manapság nehéz a dolga annak, aki ezeket a törvényeket keresi, hogy visszataláljon hozzájuk. Ennek oka az, hogy a mai korszellem, az emberi gondolkozás, eszmerendszerek és erkölcs, vallási meggyőződés és világkép általában köszönő viszonyban sincs az élettel, mint az erőt működtető törvényekkel.
Ehelyett az anyaggal azonosítják az embert, azzal mérik, és mint ahogy fentebb írtam, minden jelenséggel szemben értetlenül állnak, ami az emberi életre vonatkozik, ám az anyagon túl mutat. Ilyen háttérrel, neveltetéssel igencsak nehéz dolga van annak, aki a gyógyulást keresi.
Hisz az anyag mentén lehetetlen teljességében értelmezni azt, hogy mi miért, és hogyan hat az emberre, és így képtelen tanulni, javítani a hibáit.
Mondhatjuk persze, hogy mindez a korszellem külső erőknek köszönhető, a sátán munkája, a háttérhatalom terve, stb.. Ám, ha így is van, senki, a szabad akarattal rendelkező embert nem uralhatná ilyen módon, ha az nem dönt úgy, hogy részese lesz ennek. Tehát, akik e külső erők hatását szenvedik, megint csak azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert valaha, valamiben így döntöttek, és ezekkel az erőkkel azonosultak. Ám ez már nem az egyén, hanem a társadalom betegsége, amire egy későbbi írásban talán kitérek.
A kor megmondja mi jó, mi rossz, mit szabad mondani, gondolni, tenni, és mit nem. Születéstől kezdve erre programoz minket. De ezek zömmel nem helyes, tapasztalás szülte életszerű következtetésekből születő megközelítések, hanem az elme mechanikus, anyag alapú működése nyomán született fikciók. Azt tartod jónak, ami neked jó. Ami a vallásod, társadalmi közeged erkölcsi hozzáállása szerint jó. És eszedbe sem jut vizsgálni, hogy ez a jó mit okoz a világban, mint összefüggés. És ennek gyakorlása hogyan hat rád. Rossznak tartod azt, ha valaki nem kedves, nem az erkölcseid szerint él, de nem vizsgálod, hogy tettei mit okoznak a világban (nem a korszellem illúzióvilágában) hanem a valóságban.
Hisz nem is igazán tudod, hogy működik a valóság.
Ha ezen nem tudsz átlátni, legalább abban a szegmensben, ami a betegséged szülte, ha a kor megoldását keresed, és nem a valóságot, az által, hogy felelősen összeveted a tetteid eredményét (ami valójában te vagy, jelen pillanatban, hisz ezt képviseled) a világ törvényeivel, akkor nem fogsz meggyógyulni. Legfeljebb időlegesen, de a problémád nem szűnik meg.
Ha a tudatod eltávolodik a valóságtól, eltávolodsz az élet áramlásától, és a saját lelkedtől, ami a teremtővel való kapcsolatod záloga. Egy illúzióba kerülsz, amit hiába legitimizál a kor szelleme, erkölcse, általános társadalmi és vallási hozzáállása, attól az még csak a kor illúziója marad. Nem táplál, nem tanít, csak elvesz, hisz azokból táplálkozik, aki neki adják erejüket (erre hozták létre azok az erők, akik az emberi tudatok fölötti hatalomra törnek).
Minden pillanat, amit nem az életben való jelenléttel töltesz, a halál felé visz, az életed emészti fel. Mert az nem a te szórakoztatásodra van!
Gyakorlatban mindig, ha ábrándozol, a szorongások és vágyak szülte elképzelésekben jársz, olyasmin gondolkozol, amiben ne vagy jelen, egy kicsit meghalsz.
Mert ilyenkor nem kapcsolódsz az élethez. Hanem az illúziókhoz, az anyaghoz kapcsolódsz. Mert az élettel, a törvénnyel való a kapcsolat nem automatikus! Csak a tudat (és a tudatos jelenlét) köti össze az emberben a végtelent az anyaggal.
Ha a tudatod a pillanat valós megélésére, a tapasztalásra koncentrál, amit azzal a teremtés neked tanítani akar, és nem az arról tanított illúziókra, akkor lehetsz egy az erőddel. Akkor nem leszel beteg többé.
Jó példa erre a jóga, ami valaha ezt a jelenlétet tanította, és azt, hogy a jelenlét által megélt életerőt a légzéssel hogyan továbbítsd a testedbe, illetve azt a tudattoddal együtt hogy tedd rugalmassá, hogy befogadhassa az életet, és vele együtt mozogjon. Most pedig a legtöbb helyen (nem mindenütt persze) az anyag szintjére degradálódott mozgások, és illuzórikus elképzelések halmaza.
Éld meg az életet, a pillanatot, és vizsgáld, mit okoz, ne a nevelés adta megközelítések és értelmezés szemüvegén át, hanem a valóságban. Egyszerűen törekedj erre. Vizsgáld, mi miből következik az életben, és hangolódj a lelkedre, hogy az isteni irány alapján dönts, az legyen az irányod. Ezt jelenti az, hogy ne ítélkezz. Ne a kor által beléd sulykolt ítélet alapján értelmezz és dönts, hanem a valós megtapasztalás alapján, aminek mértéke a teremtés törvénye legyen. Ha így teszel, nem veszik el az erőd, nem ragadnak magukkal életidegen áramlások, és így nem leszel beteg.
Hisz minden betegség annak az eredménye, hogy nem az élettel vagyok egy, így nem újulok meg általa, sőt, az életre, alkotásra kapott erőt az istentelenbe forgatom, és ezért nem jár át az élet, hisz én fordulok el tőle, és szabad akaratom van.
Ha nem tudod, hol és hogyan kezd el keresni törvényeit, olvasd el a linkben szereplő írást: http://egiut.hu/a-tizparancsolat/
Miután meglátod, hol a hiba, javítsd ki!
A gyógyulásdhoz nem elég a felismerés. Jó, mert felismerés nélkül nem tudsz változtatni, de ahhoz, hogy meggyógyulj, ki kell egyenlítened azt az egyenlőtlenséget, amit a helytelen működéseddel okoztál. Hisz rengeteg energiát raboltál és fecséreltél el így, ami az életet megkárosította. Nem szabadulhatsz ettől addig, míg ezt vissza nem adtad, hisz csak így tanulod meg az értékét. Minden adósságot vissza kell adni, és következményt meg kell élni, ez alól nincs kibúvó.
Az, hogy hibáztál, nem baj, ne legyen bűntudatod, ne sajnáld magad, az ember így fejlődik. Minden ember. Ez egy folyamat. De ne akarj kibújni alóla.
Minél többet menekülsz illúziókba, minél tovább felelsz meg a kor elvárásának, és reméled a csodát, mert te „jó ember vagy”, anélkül hogy megdolgoznál a megoldásért, annál nagyobb bajba kerülsz, és egyre több energia lesz kijavítanod a hibát.
Ha többet szeretnél tudni erről az ok-okozati összefüggésről, olvasd el a linkben szereplő írást: http://egiut.hu/a-karma-alapjai/
Vagy, nézd meg ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=o1sHR6_uisU&t=106s külső
A gyógyuláshoz tehát ismerned kell a törvényt, amivel szembefordultál, és ami a problémád gyökere. Ha nem ismered, az miattad van, szokd a gondolatot, ne várd, hogy ezt én, vagy más megoldja, hanem tegyél erőfeszítést a megértésért.
Majd tudd meg, hol, mely ponton, milyen hozzáállásodban állsz szemben a törvénnyel.
Azután ezt javítsd ki, vállalva a következményeit annak, amit okoztál, és tanulj belőle.
– Még egyszer. A gyógyulás nem a kornak, az emberi jóról és helyesről alkotott elképzelésnek függvénye. A törvényt nem érdekli, hogy a kor szerint jó ember vagy e. Hogy nem mondod ki, egy szegény beteg maga felel a helyzetéért, mert tekintettel vagy rá. Mire megoldás ez az állszentség?
A törvényt az érdekli, milyen erővel vagy azonos, és mivel állsz szemben. És ez szerint hat rád, teremti meg lehetőségeidet és korlátaidat. Ebben nincs jó és rossz. Ezt a két fogalmat az ember találta ki, a teremtés ok-okozati rendjére nem vonatkoztathatók.
Értsd meg, ez a hozzáállás nem ítélkezés. A felelősségről való tudatosság és gyógyítóként az azzal való szembesítés nem arról szól, hogy nem segítek valakin, mert elítélem, hisz mindenki szinte mindent végigél életei során, hogy megtanulja az élet törvényét. Én is, nem vagyok különb nála. Így ha tudom, ezen az úton, segítem a másikat. Ám ha azt hazudom, nem tehet a problémájáról, mert hibátlan, akkor nem láthatom azt sem, miben segítsem, mit kell kijavítani. Hisz a hibájának fenntartása, külső támogatással nem segítség. Erről szól a „nem halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni” példázat.
A felelősség nem az ítéletről szól, hanem arról, hogy nem dugom homokba a fejem a valós okok elől, mert az megsérti szegény emberek hamis, a kor kiszolgálására kialakított énképét, egóját, ehelyett szembesítem a hibájával, hogy fejlődhessen. Ez nem azt jelenti, hogy elítélem e hibák miatt. de a felelősség, a tettei következményé alól még ember nem bújt ki végleg, soha! Ez maga a karma. Minél előbb megérti valaki, annál előbb szabadul alóla. Ha ebben segítesz, az az igazi segítség.
– Kitérő: Ezért hazug mindenki, aki kötést, oldást, karma eltávolítást vállal. Még az isteni leszületések is, ha hibáztak, karmát halmoztak fel, és még a teremtő sem törte meg a törvényét, hogy ezt feloldja. Ezek az emberek vagy tudatlanok, vagy hazudnak, és emellett lehet, hogy többnek tartják magukat istennél, hisz azt hazudják, felülírják törvényeit.
És most pár gondolat a gyógyítóról.
A legjobb gyógyító, aki megtanul semleges maradni, és valamely területen már megértette a teremtés rendjét. Az ilyen gyógyító a fizikai gyógyítás mellett megmutatja, üres tükörként, mi a teremtés azon törvénye, amivel szemben állsz, és ez a szembenállás miben gyökerezik és mit okoz. Szembesít téged, hogy változhass, tanulhass, anélkül, hogy elítélne. Ha ilyen ember, a módszer, amellyel gyógyít, mindegy is, mert működni fog.
Nem pedig arra tanít, hogy véletlenül vagy beteg, nem a te hibád, ne változz, vagy a változásod az érzelemeidben, gondolataid kuszaságában való dagonyázásban rejlik, így azokat éld meg újból, és elemezd. Az ilyen gyógyítás bezár az anyag, az elme köreibe. Elzár a fénytől, a tanulástól, a teremtéssel való összhang elérésétől. Hisz jelenlegi állapotodat legitimizálja, abban konzervál, mert nem mer megsérteni önnön tökéletességedbe vetett hitedben, vagy a célja az, hogy e hiten ne láthass túl. Ne értsd meg, ki vagy.
Így soha nem gyógyulsz meg végérvényesen.
Ezért fontos hogy egy gyógyító egyben pap (nem vallásos, hanem valós értelemben, a teremtés törvényét képviselni tudó ember) legyen, hangolt a teremtésre. Hisz az ő dolga, ha gyógyítást vállal, hogy megmutassa neked, a teremtés törvényeinek rendjét, annak hatását rád, és a te hozzáállásod következményeit. Csak így mutathat végleges, és teljes kiutat a betegségből. Persze, a megfelelő fizikai terápia mellett.
Egyelőre, általánosságban ennyit gondoltam a gyógyulásról írni. Később folytatom, addig is használd, ha úgy érzed, tudsz vele azonosulni.
Mészáros Szabolcs