Sokszor halljuk, valósítsd meg önmagad! De mit jelent ez a felszólítás? Hogyan értelmezhetjük? Erről szeretnék megosztani néhány gondolatot az alábbi írásban.
Ahhoz, hogy megvalósíthasd magad, tudnod kell ki vagy te. Nagyon leegyszerűsítve, az vagy, amivel azonosulsz.
Mit is jelent ez? Ha elfogadjuk azt, hogy minden energia (márpedig mind a vallások, mind a tudomány számos ága is efelé tart), akkor azzal azonosulsz, ami mint energia, átjár téged. Ami táplál, mert kapcsolódsz hozzá, és amibe energiát teszel, amit te táplálsz. Mert az a dolog, amibe az energiáidat fekteted, létrejön, kifejezésre kerül általad. Így azzal hatsz a világra, azzal vagy jelen, ebben a térben, részben az vagy.
Itt fontos megjegyezni, ez nem azonos azzal, amit magaddal azonosnak gondolsz. Nézd csak meg, hány ember van a környezetedben, aki valamiféle képet alkot magáról, és a tettei eredménye teljesen mást tükröz? Ez után jön az, hogy „pedig jót akart, igazából jó ember” stb.. A megítélés, az elképzelés ez esetben nem tükrözi a valóságot. Mindenki az, amivel azonosul, ami állta kifejezésre kerül a világban, mint működővé tesz. Az elképzelés nem a valóság, csak az arról alkotott képünk. Tehát az énképed, vagy annak egy része, jó esetben illúzió. Ha ezen a mondaton felháborodsz, vagy zavar téged, BIZTOSAN az.
Tehát, ha meg akarod valósítani önmagad, tudnod kell, ki vagy a valóságban, és nem az elképzeléseidben.
Ehhez objektíven a tetteid eredményét kell vizsgálnod, nem pedig azt, amit arról mások gondolnak, vagy, ahogy te látod. Az eredményt az életszerűséggel kell összevetni. Azzal, mi születik áltlad a világban. Érték, ami az élet szempontjából előrevivő, vagy csak az energiákat használod önkényesen? Ha megvizsgálod magad ilyen módon, szembesülsz az illúzióiddal. Például, hiába teszel jót a környezetedben, ha abból mindenkinek csak kára születik. Akkor te csak egy jóról alkotott elképzelést működtetsz, anélkül, hogy vizsgálnád, az adott helyzetben miből születne több lehetőség. Valójában magad, az önképed akarod szolgálni, és nem másokkal akarsz jót tenni. Mert akkor azt vizsgálnád, az élet szempontjából mi a helyes, és ennek lehetőségét keresnéd az adott helyzetben, nem azt, hogy te mit tartasz helyesnek. A törvényszerűségek vizsgálata, és azok összevetése a világképeddel, létfontosságú, ha meg akarsz szabadulni az illúzióidtól.
Ez azért jó, mert láthatod, ki vagy, így el tudod dönteni végre, mit valósíts meg. Nem csupán egy olyan énkép megvalósítására törekszel, amit a kor, a társadalom szelleme, a nevelés, a megfelelések alakítottak ki benned.
Tehát az vagy, amivel azonosulsz, és ami áltlad születik.
Ha a fentiek alapján megvizsgáltad magad, még mindig számtalan lehetőség áll nyitva előtted.
Dönthetsz úgy, hogy te a vágyaidnak, elképzeléseidnek akarsz élni. Befolyást, nagy vagyont, sok pénzt akarsz. Vagy épp nyugalmat, felelősség, nehézségek nélküli életet. Okos akarsz lenni, vagy híres. És azonosulhatsz ezekkel a célokkal. Dönthetsz úgy, hogy a nemi identitásoddal azonosulsz, vagy a vallási nézeteiddel. És ezek alapján határozod meg magad, ezek gyakorlásában próbálsz kiteljesedni.
Mivel szabad akaratod van, mindezt megteheted. De fontos tudnod, hogy ezek közül egyik út sem vezet a teljességhez. Mind csak egy része annak, aki vagy, és aki lehetnél. Mégpedig az anyag szemszögéből látható része. A nemiség, a világkép, ha készen kapott, csak másoktól átvett eszmék, melyeket a közmegegyezés így, vagy úgy ítél meg. Ami közös bennük, hogy az anyaghoz, a jelenlegi, testben lévő életedhez kapcsolódnak. Ami persze fontos, nem véletlenül élsz ott és úgy, ahol és ahogy, de az ember ennél mérhetetlenül több lehet.
Ha akar. Mert mint mondtam, szabad akarata van. Ám azok az erők, akik azt tűzték ki céljukul, hogy az ember az anyag rabja legyen, és ne érje el a teljességét, a valós önazonosságát, minden oldalról arra nevelnek, hogy ezek az anyagi megvalósulások a teljességet, a végcélt jelentik. Arra tanítanak, hogy egy zenei, öltözködési és egyéb stílusirányzattal, egy étkezési formával, vagy filozófiai stílussal, tudományos irányzattal való azonosulással, nemi identitásból kiinduló önmeghatározással eléred az önmegvalósítást. Vagy, hogy egyes vallások által előre meghatározott formák mentén te, mint egyén, elérheted a saját lelkeddel, Istennel, való kapcsolatodat.
Az ilyesmi mind az anyagból való önmeghatározás, mert az anyagi test szükségletei, korlátai, vágyai, és a világ az anyagból való meghatározása alapján születik.
Ez az anyag terében logikus egészet alkot, védhető, támadhatatlan, sőt, helyes is. Tehát nem tévedés a tudományokra alapuló, logikus gondolkozás, hisz az anyag törvényszerűségei alapján alátámasztható. Nem tévedés, ha a nemiséged a meghatározó az életedben, hisz a tested része. Ami probléma, hogy ezt a teljességgel azonosítjuk. Holott csak az élet alapját, az anyagot képviselik (meggyőződésem, hogy az élet nem függ az anyagtól, de ez itt hosszú lenne). Azt tanítják, ha ezeket a támpontokat megtaláljuk, ezekben kiteljesedünk, akkor megvalósítottuk önmagunkat. Ez a probléma, hisz az anyag, csak az élet egy igen kis része, ám ha azzal azonosulunk, akkor, mivel (és ez nagyon fontos) az embernek szabad akarata van, akkor csak az anyag világát látjuk, arra hatunk, az anyag korlátai mentén, és az hat ránk. Ki leszünk téve az anyag törvényeinek, mint a természet erői, akár az állat és növényvilág. Hisz a testünk azzal azonos. Ám a lelkünk az, ami emberré tesz, ami kiemel az állatvilágból. És a lélekkel való azonosulás nem azonos az érzelmi élettel, vagy más, anyagi megnyilvánulással.
A lelkünknek hála, ha a szabad akaratunkat használva úgy döntünk, hogy a fénnyel, a végtelennel akarunk azonosakká válni, és nem az anyag korlátossága mentén megvalósítani magunkat, arra is lehetőségünk van.
Minden embernek van lelke. Ez egy belső fény, egy információ, amely a teremtés egy szegmensét, egy kódját tartalmazza. Az ember aztán életről életre, mind magasabb szinten valósít meg ebből a fényből, itt az anyagban. Tanul, szembesül a hibáival, annak következményeivel, és ez által tudatosodik a teremtés törvényeiről.
Majd e tudatosságot, a törvény ismeretét használva (melynek része az anyag törvényeinek ismerete is, melyet a természettudományok kutatnak) mind magasabb szinten nyilvánítja meg a belső fényét a világban, alkotva, az élet kiterjedésének, a teremtésnek új lehetőségeit hozva létre. És ez által még többet tanul, így még több lehetőségre tesz szert. Tulajdonképpen, ha e belső tartalmát keresi, akkor a fénnyel, az Istenivel azonosul, és lassanként, a tanulása által meghaladva az anyag korlátait, kilép belőle. Erről ír a Biblia, mikor azt mondja, Isten a saját képére teremtette az embert. Hisz az ember teremthet, ha az isteni részével azonosul, de ez az ő döntésén múlik.
Tehát az ember döntése, hogy a belső tartalma mentén megismerje a teremtés aspektusait, és maga is, munkája által az anyag szintjén teremtővé válva, a törvény működtetője legyen, és kilépve az anyagból egyé váljon a fénnyel, vagy, hogy az anyaggal azonosulva csak vágyainak, illúzióinak, félelmeinek és megfeleléseinek táplálására használva azt, az anyag szintjén ragadjon, kitéve az anyag törvényszerűségeinek.
Mindesetre, amit üzeni szerettem volna, az az, hogy az ember önmegvalósítása messze nem az anyagi érdekek és elképzelések megvalósítására korlátozódik. Sőt, ez a teljesebb önmegvalósításnak gátja, hisz a tudatomat az anyaggal azonosítja, így már nem látom a magasabb összefüggéseim, az azonosságom a fénnyel.
Az önmegvalósítás az a munka, melynek során a világban vizsgálom, mit eredményez a hozzáállásom, és ennek mentén javítva magam, folyamatosan törekszem arra, hogy a belső tartalmamat, a lelkemből fakadó értékigényt mind magasabb szinten valósítsam meg, és ezzel az értékkel váljak azonossá, a munkám által, az által, hogy én hozom létre ezt a világban. És a létrehozás során megismerem a rá vonatkozó törvényeket, és tudatosabbá, szabadabbá válok. Hisz az ember korlátai a tudatlanságából, és az elképzeléseivel való azonosságából fakadnak, melyeket nem akar felülbírálni, a valóság mentén. Ha tudatossá válok e törvényekről, használójuk, és nem rabjuk leszek. Ám ez csak munkával megy, nem illúziókkal való azonosulással.
E munka során elérem, a lelkem tartalmában, az Istennel való azonosságot. És átlépem az anyag korlátait, hisz annak lehetőségeit már megvalósítottam, törvényeit megismertem, használom. Ezért, a dogmákat tanító vallások nem vezetnek el az önmegvalósításhoz, mert nem a saját teremtődtől kapott irányod, a megfigyelhető törvények és tevőleges tapasztaltok alapján való önmeghatározásra tanítanak, hanem az eszméik elfogadására, követésére, melyben te és a saját utad nem vagytok jelen sehol. Ezért azt tanácsolom, csak olyan utat kövess, amely törvényszerűségekre, lehetőségekre mutat rá, de nem köt magához, mint kizárólagosság, a te Istenkapcsolatod, mert az egyéni, és az a kapcsolat, és annak meghatározása vagy te valójában.
Még egy, az önmegvalósításhoz kapcsolódó gondolat. Manapság azt tanítják, mindenki, a saját jogán, „alaphelyzetben” értékes. Ez az anyagban élő, önigazolásokat kereső társadalom szempontja. Én azt mondanám, benne van az érték lehetősége. Az érték nem szubjektívum, mint a jó és rossz fogalma. Az értéket az élet igazolja. Vagy több, magasabb szintű lehetőség születik valakiből, vagy ha nem, hát csak használja a lehetőségeket, melyeket mások hoznak létre. Nem a milyenségétől értékes hát valaki, hanem a létrehozott értéktől. Ez az érték viszont már szubjektív, az egyén képességeitől, rálátásától, lehetőségeitől függő. A lényeg, az érték létrehozására való törekvés, a lehetőségek maximumán. Még ha ez az érték csupán egy szó is. Érték, ha a bennem rejlő lehetőséget megnyilvánítom. A puszta létezés, a milyenségében, akármilyen extravagáns is, az élet szempontjából csak energia vesztességgel jár, alkotás, érték létrehozása nélkül nem hogy értéktelen, de káros is. Ez a teremtés törvényszerűsége. Ne hidd el nekem, figyeld meg, hogy így van. Az élet törvényszerűségeit nem a társadalmi keretek, nem az élet határozza meg, ne az alapján valósítsd hát meg magad, hanem az örök értékek mentén.
Mészáros Szabolcs