Elérkezettnek érzem az időt, hogy együtt kinyilvánítsuk szándékunkat a teremtő, és a világ felé arról, hogy mint egyén, és mint nemzet, mi felé kívánunk tartani. Erről fog szólni a szokásos éves szerünk után tartott ima. Erről bővebben az alábbiakban olvashattok. majd lentebb maga az ima következik.
(Idei téli szerünket Kisberényben, a szokott helyen tartjuk (a faluba érkezve balra tarts, a betonút végéig. Innét kb. 200 méter séta, egy tisztás, az első balra tartó földút kezdeténél).
Időpontja dec 21, csütörtök, 18.00.)
Mitől ember az ember? Mert lelke, belső tartalma van, amit a teremtőtől kapott, hogy őt valamiben megnyilvánítsa. Így teremtette a maga képére isten az embert. Hogy ezt megtehesse, szabad akaratot, és a tudásához mért teljes felelősséget kapott az ember. Ez teszi őt emberré. A képesség, hogy teremthet, maga formálhatja a világot.
És mitől nemzet a nemzet?
A nemzet nem az emberek összessége. Nem attól nemzet, ha annak nevezzük.
Attól nemzet, ha az azt alkotó emberek alkotása egy egységes isteni tartalmat, egy teremtő elvet fejez ki. Melyet az a nemzet képvisel és megnyilvánít a világban.
Ha csak egyénként élek, isten elérhető, és meg is nyilvánítható a saját életemben. De nem nyilvánul meg a föld terében mind magasabb szinten. Az csak a nemzetbe tömörült emberek közös alkotása által lehetséges.
Tehát úgy születhet újjá egy nemzet, ha az emberek vállalják, hogy az anyag vágyai, félelmei, és illúziója helyett belső fényüket követik, lelkük tartalmát jelenítik meg, úgy, hogy azért vállalják a felelősséget. És nem adják fel ezt, mert nehéz, mert az anyag világa, a kort uraló istentelen szellem könnyebb utat kínál, vagy, mert megfélemlíti őket.
És ha együttműködve képviselik belső tartalmukat, életük munkájával. Miközben keresik életükben az isteni törvényt, és ahhoz igazodnak, nem a külső nyomáshoz, idővel egységes nemzetté, a teremtés erőit e világban képviselő egységgé válnak.
Ehhez az egyén szintjén folyton meg kell küzdenem önmagammal, és a világgal. Meg kell küzdenem a belém nevelt értékrenddel, a kor szellemével és erkölcsével, a kort uraló hatalommal, félelmeimmel és anyagi vágyaimmal. Hogy mindennek ellenére kiálljak azért az értékért, ami belőlem fakad, amit látok a teremtésből, és amit képes vagyok belőle megnyilvánítani. Mert mindegyikünknek van ilyen belső tartalma.
Ám ezt már nem látjuk a fentiek miatt, amit egységesen illúziónak és egónak nevezhetünk.
Tehát az egyén áldozatot kell hozzon a saját szabadságáért. Mert a szabadságunk isten által belénk kódolt egyéni utunkban, a lelkünkben rejlik. Fel kell érte áldozzuk a kor szülte vágyakat, félelmeket, megközelítéseket és elképzeléseket. Az egónkat.
Nem magunkat áldozzuk fel tehát, csak a rabságunkat. Nem istennek hozzuk ezt az áldozatot, hisz istennek nincs ránk szüksége, nekünk van szükségünk rá. Hanem magunknak hozunk áldozatot, a szabadságunk eléréséért.
Tehát mindenki élje a saját tartalmát, értékeit, úgy, hogy az mind több életlehetőséget, mind magasabb szintű szabadságot hozzon a világban. Ezt várja tőlünk isten, erre teremtettünk.
És ha már túllátunk azon, hogy ez az út az egyéni szabadságunkhoz vezet, és hogy csak a belső tartalmunk kiteljesítését keressük, meglátjuk, hogy azt csak másokkal együttműködve tudjuk kiterjeszteni a világban.
Hisz mit ér egy elv, ha valaki nem működtet az alapján valamit, vagy mit ér egy szerszám, és az azt forgató kéz, ha nincs egy terv arról, hogy mi épüljön. Így az isteni tudás nálunk levő szegmenseit közösen, összehangoltan megjelenítve egy isteni minőséget tudunk megjeleníteni. Ez a nemzet. Minden nemzet ilyen. Ha nem ilyen, az nem nemzet.
Ha így teszünk, és a világot nem anyagunk szolgálatára, egónk képére formáljuk, hanem isten törvényét és fényét jelenítjük meg benne, magunk alkotjuk meg a mennyországot.
De ma nem így teszünk, és mivel az ember szabad akarattal, és felelősséggel bír, így az anyagot szolgálva a poklot teremtette meg, melybe a nevelés, a félelem, az ember anyag érdeke szabta korlátok, a kor szelleme mindannyiunkat beleköt. Mert így döntöttünk.
Ebben a pokolban nem érvényesül az isteni törvény, nem a fény alapú élet uralkodik, hanem az anyag. Aki többet birtokol belőle, bármit megtehet. Miattunk van ez így.
Ha valaki nem hoz döntést, hogy merre tart, csak sodródik, azt mondja, én mit tehetnék egyedül, az istentelen lesz erősebb általa.
Mert aki nem foglal állást, annak ereje az istentelent táplálja, hisz az elveszi tőle. Folyamatosan félelemben tarja, neveléssel, vallásokkal, törvényekkel béklyózza, hogy minden szabadságától megfossza, és a rab átadja számára erejét.
Tehát, ahhoz, hogy istent szolgáljam, döntenem kell, hogy mit táplálok. Az istentelennek hajtok fejet, elfordulok, hogy azt tegyen, amit akar, vagy kiállok a bennem rejlő fényért.
És itt az ideje annak, hogy kiálljunk érte. Hogy közösen döntsünk arról, akarjuk e egységben a fényt követni és megnyilvánítani. Mert az egység, a közös szándék nem az egyének összességével ér fel, hanem annál milliószor nagyobb erő.
Azt jelzi a teremtés számára, hogy van még olyan csoport e nemzetben, aki nem emberi elképzelés alapján akar nemzetet formálni. Nem saját képére akarja ráhúzni istent, vagy a nemzet fogalmát. Hanem együtt, saját tartalmát felelősen megjelenítve követni akarja a fényt, bármit is mutat számára, anélkül, hogy azt magához igazítaná.
Mert erről is döntenie kell az embernek, és ki kell nyilatkoztassa a szándékát.
Erről szól a mai ima.
Persze magában az ima nem hoz semmit, csak egy nyilatkozat a fény felé arról, hogy jelen vagyunk, élünk, és szándékunk van felé tartani.
A változást életünkben csak tetteink hozhatják el. A felelős élet, amiben kinyilvánítom belső tartalmamat, másokkal együttműködve, az isteni törvények mentén, anélkül, hogy azokat a saját vágyaimhoz vagy félelmeimhez akarnám igazítani.
Az imával tehát azt a szándékunkat nyilvánítjuk ki a teremtő felé, hogy őt akarjuk képviselni, együttműködve minden szabad, az ő törvényét elő lénnyel. És hogy szabad akaratunkból nem tápláljuk az istentelent. Ha ezt nem mondom ki, az istentelen jogosan veszi el az erőm, hisz együttműködök vele. Ám ha a belső tartalmam működtetem, és kijelentem, hogy annak létrejöttét kívánom táplálni, az istentelent nem, akkor, még ha el is veszi az energiámat, már törik az élet törvénye, ami őt terheli.
Ha ezt ítélet nélkül, tényszerűen teszem, akkor ezzel őt is szembesítem istentelenségével, ami megadja a változásának lehetőségét.
Ezért e héten, (2017 december 21-én), este 19 órakor, Kisberényben közösen fogunk imádkozni, a fentiekért. Minél többen gyertek el. Aki pedig nem tud, vagy nem akar eljönni, de fontosnak tartja a fentiekért való imát, az a jelzett időpontban magában, vagy saját körében mondja el a lenti imát.
Teremtőm!
A forrás és cél te vagy!
Az életet a te fényed szüli, és nem az anyag!
Belső fényem, lelkem tartalma tőled való. Látni akarom, hogy a világban megnyilváníthassam.
Tudom, szabad akaratomból én döntöttem úgy, hogy helyetted az anyag bálványát tisztelem, törvényed helyett a vágy szülte illúziót követem.
De látom már, hogy a fény útja feléd vezet. És ezért az útért, végtelen kegyedért hálás vagyok neked.
Kérlek hát, mutasd meg, hol vétettem irányt, téged el mikor veszítettelek. Fényed mutassa meg, miben válhatok újra eggyé veled.
Iránymutatásod követem, a tőled kapott feladatot minden erőmmel, legjobb tudásom szerint megteszem, hisz látom már, az a feléd vezető saját utam.
És kérlek, munkám alapján, adj nekem szabadságot!
Tőled kapott feladatom felelősséggel, nem a saját, hanem minden téged követő lény javára végzem, és velük, a törvényed adta módon együttműködök.
Hogy ez által együtt, isteni törvényt hozzunk az anyag világába, fényt, mely beragyogja, és utat mutat, a benne élőknek. Ez a feladatunk, mint nemzet, mert nemzet az, ha együtt képviseljük lelkünkbe írt törvényedet az ember világában.
E törvényt, lelkünk tartalmát, nemzetünk útját szabad akaratomból, teremtő szándékkal követem, a fény törvénye szerint. Minden erőmmel.
És kérlek, munkánk alapján, adj nekünk új nemzetet!
Teremtő szándékommal kijelentem, hogy szabad akaratomból nem táplálok istentelent! Rajtad kívül más urat nem szolgálok, törvényed számomra egy!
A tudattalanságomból, anyagi ragaszkodásomból, félelmemből, és elvégzett munkámból táplálkozó istentelen mostantól csak szabad akaratom ellenére táplálom, őt követni, szolgálni, helyetted többé nem akarom! Mérje őt meg törvényed ennek fényében.
Ám nyitott szívvel, elménk ítéleteit félretéve kérünk minden lényt a teremtésben, ki téged szolgál, hogy a feléd vezető úton, törvényed megélésében és megnyilvánításában társunk legyen, hallja meg hangunkat, van még nemzet, és ember, e térben, ki téged követ! Meghívunk titeket, mint testvéreinket a teremtésben, hogy e munkánkban, ha méltók vagyunk rá, segítsen!
Teremtőm, mutasd meg az utat, hogy fényedbe emelkedve, anyag láncainkat lerázva, felelős munkánk által újra nemzeted legyünk, tükröd e világban!