Esküvő
Az esküvő, mint az a nevében is benne foglaltatik, egy eskütétel. Fogadalom egymás felé, de ami még fontosabb, fogadalom isten, és az élet felé.
A pár megfogadja, hogy egymás kiteljesedését, továbblépését segítik ebben az életben. Egymást elfogadják, és hibáikkal nem nyomják el, és a másik hibáihoz nem igazodnak. Így egymással egységben teljesebbé, és nem kevesebbé válnak.
Szabad akarattal, tudatos döntéssel egyé válnak, hogy istent magasabb szinten teljesítsék ki. Ezáltal nem csak egymással, de az élettel is egy magasabb szinten kapcsolódnak össze, amit egyedül nem képesek elérni. Ez a szeretet, az egyé válás képességének ereje, ami a másik érdeknélküli elfogadása, és a két ember egyé válásának eredménye.
Teljes minőségében az esküvő a szabadulás, és a magasabb szintű isteni érték születésének szere. Megszűnik az én, és helyette megszületik a mi, majd pedig a közösen létrehozott teremtésünk szolgálata, hogy istenbe érhessen.
Fogadják, hogy az egységükből születő teremtést, gyermekeiket isten szeretetére nevelik, őseik tudását átadják számukra, és saját lelkük fényével átnemesítik, hogy őt is isten fénye töltse ki. Gyermekük pedig, nem csak egy gyermek, de bármi lehet, amiben a teremtést közösen megjelenítik.
Esküjük által egy új közös teret kapnak istentől, a nap által a földön, hogy őt megélhessék egy olyan szinten, amit egyedül nem lehetséges. És ezt közös erővel megjeleníthessék. Ez a szövetség az esküvő.
A pár esküt tesz a nap előtt, amit a tűz jelképez, és ami isten legmagasabb szintű anyagi formája.
Esküjük tanúi az őseik lesznek. Ők tanúsítják az esküt a földön, az utódok előtt, a vérvonalban. Az eskü során a két vérvonal kapcsolódik, új minőség születik.