Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: – Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!
Máté evangéliuma, 7. fejezet!
A mai időkre vonatkozóan, számos, az antik világban élt próféta intett óvva minket, a hamis prófétáktól. De mi is a hamis próféta fogalma? Hogyan ismerjük föl? Az alábbi írás ehhez nyújt némi segítséget, a teljesség igénye nélkül. Mint minden írásomat, ezt is vessétek alá a valós tapasztalat szűrőjének, és csak azt fogadjátok el belőle, amit az élet (és nem a saját, róla alkotott elképzelésetek!), igazol.
Hamis próféta az, kinek tanítása, tevékenysége elfordítja az embert az isten felé tartó útjától. Mondhatnám azt is, hogy az anyag felé fordítja a figyelmét, szándékát, és cselekedeteinek irányát a fény helyett. Tanítása eredményei nem az időtlenbe, végtelenbe és szabadságba mutatnak, hanem a korlátos, véges anyag rabságát eredményezik. De hogyan születhet ilyesmi egy tanításból? Lentebb remélem, megértheted.
De előbb nézzük, ki a próféta, és ki a tanító? Tanító, aki az isteni rendről tanít, mert megismerte annak egy részét, és összefüggéseit. Próféta, aki (legalább részben) egységbe kerülve lelkével, isteni részével, a teremtő közvetlen üzeneteit közvetíti a világban. És az istenivel szembesíti az embert.
A továbbiakban mindenhol a hamis tanítót használom, mert így könnyebb a fogalmazás.
Az életedben minden a te akaratodtól, szándékodtól függ. Ami felé nyitsz, amivel tetteid által azonosulsz, az hatja át az életed. Képzeld el hogy minden energia, mely végtelen számú rezgéssávban áramlik. A te figyelmed e rezgések egy adott spektrumára fókuszál. Ezeket látod az életből, mint világ, ezekben fejtesz ki energiát, így ezekhez kapcsolódsz, és ezek hatnak rád. Tehát a világot te teremted magadnak! És ami abban szembe jön veled, az is a te hozzáállásod eredménye! hisz te kötöd magad, az akaratoddal és szándékoddal, a tetteid által kifejezett energiával az adott energia áramláshoz, mely hat rád.
Tehát mivel az energia bizonyos sávjait látod csak, ha nem vagy tudatos arról, hogy az élet ennél végtelenül több, nem fogsz mást látni. Ha tudod is, hogy az élet több, de továbbra is változatlanul cselekszel, akkor is csak azt a sávot fogod látni, hisz nem váltasz energia frekvenciát, a tetteid által még ugyanahhoz az áramláshoz kötődsz. Az is lehet, hogy már váltani akarsz, de nincs energiád hozzá, mert az adott sávval való azonosság minden erődet felemészti. Például elszórod az energiád adott dolgok vásárlására, az arra való pénzszerzésre, mert ezt látod értéknek. Ekkor jön a takarékosság, és a felesleges dolgoktól való megszabadulás. Hogy legyen energiád váltani. Mind az anyag, mind az erők szintjén. Például a felvásárolt értékek eladása, és a pénzt új irányba fektetése, mellette belső összegzés, hogy mi volt a hiba a megközelítésedben, és új, életszerűbb cél kitűzése.
Tehát minden attól függ, mivel azonosulsz.
És itt jön be a tanítást adók, Isten tudását valamiben képviselők felelőssége. Vannak igaz és hamis tanítók, igaz és hamis próféták. A felelősségük óriási, mert attól kezdve, hogy valaki kijelenti magáról, hogy ezt, vagy azt képviseli, attól kezdve sokan elfogadják, és az ő felelőssége is, hogy azok az emberek mi felé tartanak (a sajátjuk is, hisz miért fogadnak el valamit vakon, anélkül, hogy annak életszerűségét ellenőriznék). Ha ez az ember a fényt keresi, és a saját tapasztalatai, tanulása alapján a legjobb tudása szerint próbálja átadni azt, amit már tud, nem lesz hamis tanító. Akkor sem, ha téved egyes dolgokban, vagy nem az adott dolog legmagasabb szintjét tanítja. A lényeg, hogy a fényhez, a teremtés törvényéhez igazodva halad, és átadja, amit már ért belőle. Az ilyen ember, ha meglátja tévedését, tanul belőle, vállalja, és javítja. És ez nem teszi őt hiteltelenné, mert sosem tanította azt, hogy ő tévedhetetlen. Aki őt követi, az példájából megtanulja, hogy az élet több annál, mint amit ő lát, és megérti törvényeit, így felszabadulhat hatásuk alól. Segít, hogy ne kösd magad a világ anyag alapú értelmezéséhez, és szabadon megéld az istenit. A fenti példához visszatérve, az ilyen tanító segít, hogy az élet más energiasávjaira is ráirányuljon a figyelmed, és elszakadj az “anyag sávjaihoz” való kötöttségtől.
A hamis tanítóvá válás egyik jele az, ha a mester tévedhetetlennek mondja magát, mindenről határozott véleménye van, mindent meg akar határozni, mert önmagát tökéletesnek gondolja. Aki így gondolkozik, az nem képes tanulni. És előbb-utóbb, önnön tökéletességébe vetett hite okán, magához akarja rendelni tanítványait. Nem azt adja át nekik, hogy a tapasztalatai alapján ők hogy érhetik el Istent, és lehetnek szabadok, függetlenek az ő tanításától, és hogy válhatnak nála nagyobb tudásúvá, hanem arra törekszik, hogy őt ismerjék el a tudás forrásaként, voltaképpen, előbb-utóbb őt tartsák istennek. Az ilyen ember nem ismeri el tanítványai eredményeit, folytonos bizonytalanságban tartja őket, azzal, hogy valós tudást, megoldásokat nem ad át, csak ködösít, csak „megvillant” valamit, amivel ő „több” másoknál, és amire vágynak a tanítványai, és így magához láncolja őket. Nem az a baj, ha valaki téved, ha tanításaiban nem minden tökéletes. Az a baj, ha láthatóan téved és nem tökéletes, de ő ezt tagadja. Vagy épp nem tagadja, vállalja, de ez a felvállalás tetteiben nem nyilvánul meg, csak szóban. Ő nem felszabadítani akar, hanem egy olyan energiához kötni, melynek maga is rabja, és amelyből táplálkozik.
Nem helyes, ha valaki nem vállalja tévedést. És itt nem az önostorozásra, nyilvános vállalásra gondolok. Hanem arra, hogy maga előtt elismeri, és tettekkel javítja a hibáit. Ha ez nincs meg, a tanító meg akarja úszni a tanulásba fektetendő energiát, nem akar szembesülni a saját tökéletlenségével, és energiát, elismerést, teret akar, azért, amit nem tud.
Ettől még lehet, hogy a tanításai igazságokra alapulnak, de az élet szándék és tett alapú. Nem az számít, amit mondok, hanem hogy mit teszek, mi születik általam. Lehet, hogy helyes dolgokat tanítok, de a tetteim által nem a fény születik meg az anyagban, akkor az mit sem ér. Akkor a „Vizet prédikál, bort iszik” esete forog fenn (Sok hamis tanító szinte az igazságot prédikálja. A tanítása és az igazság közti eltérés olyan kicsi, hogy csak az eredményekben látszik, lásd lentebb).
A nehézség az, hogy az ilyen hamis tanítót csak az tudja megkülönböztetni az igaztól, aki a fény megismerésére törekszik. Az embernek szabad akarata van, azzal azonosul, amivel akar. A mai kor embere, a társadalom, a kor szellemének nyomására már gyerekkortól azonosult olyan axiomatikus fogalmakkal, mit jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen, értékes és értéktelen. De amiatt, hogy figyelmünk az energia áramlásának e sávjára fókuszált, ezt ismerjük el igazságként, a nevelés következtében, nem látjuk a valós ok-okozati rendszert az anyag mögött. Sőt, nem látjuk az anyag valós összefüggéseit sem. Csak egy arról alkotott elképzelést, kitalált értelmezést követünk, amelyet mind, közmegegyezéses alapon igazságként fogadunk el. Egy tett jó vagy rossz, egy kinyilatkoztatás helyes vagy helytelen, az szerint döntjük el, amit arról átadtak nekünk, mint információ. A vallásom, neveltetésem azt mondja, ez helytelen tett volt, ilyet rossz ember tesz. De nem vizsgálom meg a tetthez vezető eseményeket és a tett valós következményeit. És mivel így ítélek, újabb megerősítést nyer az illúzióvilágom.
Csak az az ember, aki a fényt akarja látni, aki az illúzió mögé néz, csak az fogja felismerni, hogy egy tanító igaz, vagy hamis. Akiben nincs töretlen szándék, hogy az élet eseményeit összevesse a lelkéből, belső fényéből fakadó érzésekkel (és nem a tanult érzelmekkel, amiket a kor összemos az érzésekkel), és összevesse az anyagban való következményekkel, hogy meglássa, egy tett mit okoz valójában, az sosem fogja meglátni ezt. Az a hamis tanítók legerősebb bástyája lesz, hisz ha hajlandó lenne szembesülni azzal, hogy a tanító igaztalan, akkor kiderülne, hogy ő maga sem tökéletes, sőt, az is kiderülnek, hogy ezt mindig is tudta, lelke megmutatta neki, csak kényelemből, gyávaságból soha nem hallgatott rá, az anyagot követte, és azt, aki abban valamiféle csodával, különleges tudással kecsegtette. Az ilyen követők aztán, ha nagy ritkán egy igaz tanítóval találkoznak, aki az egyéni út felelősségéről tanít, és nem old meg helyettük semmit, nem ad kész megoldásokat, könnyebb utakat, hanem azt mondja, dolgozz meg az eredményeidért, nem elég ha gyónsz, és követed, amit mondok, hisz saját utad van, akkor haladéktalanul a nagyobb jó, az igazság és isten nevében az igaz tanító ellen fordulnak, befeketítik, sátánistának kiáltják ki, gyűlölik, ha tehetik, végeznek vele. Ők és mestereik a gonosztevők, akikről Máté írt.
Tehát az, hogy valaki hamis tanító, vagy igaz, nem az emberi vélemény, az erkölcs, főleg nem a vallásosság, vagy a társadalmi normák mentén dől el. Soha nem! Mert ezeket az ember találta ki, nem az isteni rend részei! Hanem az Isten törvénye dönti el, az alapján, hogy abból mit tükröz az adott tanító munkája! És ezt csak az látja meg, aki Istent keresi! Másnak mindig szimpatikusabb lesz a hamis tanító, hisz olyat ad, amire vágysz, nem olyat, amit anyagba zárt egód veszélyként él meg, mert a tőle való megszabaduláshoz vezet. Az igaz tanító munkája, az anyaggal azonosult ember számára nem lelkesítő, nem kellemes, és nem hat felszabadítóan. Zavaróan hat, fájdalmas és kínkeserves. Mert az anyagból való szabadulásról szól. Csak az látja meg benne a fényt, aki maga is saját, belső fényét keresi. Felelősséget vállal magáért, és nem olyan, álságos módon, hogy másokhoz törleszkedve próbál jó embernek tűnni, hanem úgy, hogy még akkor is vállalja a felismert igazságot, ha a jóembernek tűnő, „szeretetteli” tömegek azonnal meggyűlölik érte. Ő látni fogja az igaz tanítót, aki sosem tesz csodát, mert tudja, hogy mindennek ára és következménye van. Tudja, hogy nincs kiskapu, a törvényt kell élni. Aki ezt nem akarja látni, az a hamis tanító áldozata, de bűntársa, szövetségese is egyben, aki mestere energiáival azonosulva terjeszti az anyagba ragadtság mocsarát, másokat is belehúzva ebbe, lelkiismeretét elhallgattatva a szép és közösen elfogadott ideák szajkózásával. Táplálják az istentelenséget, és együtt ünneplik csodás jóságuk illúzióját. mert hát természetesen ők mondják meg mi a jó, a helyes, nem az isteni rend! Vigyázz, ha szembesíted őket a renddel, viperaként csapnak le rád, az emberiesség nevében!
Ha tanítasz, ne keress megadnak mentségeket. Lásd, mi születik általad a világban, és vesd össze az életszerűséggel. Ha azt látod, hogy nincs harmónia köztük, valamiben helytelen a megközelítésed. Vállalj érte felelősséget. Változtass! De ne a társadalmi rossz vagy jó megítélése szerint, hanem a szerint, amit lelkedből igaznak érzel, és amit az életben megjelenő teremtés törvények visszaigazolnak, mint előrevivő hozzáállást! Mindig kérd Istent, hogy szembesítsen azzal, ha nem őt követed, és nem jól látod az ő törvényét. És ha szembesít, vállald, hogy szembesülsz magaddal, és vállald a változást. Legyen az a mindennapjaid alapja. Csak így haladhatsz isten felé, és adhatsz mintát az útról másoknak abban, amit már bejártál. De mindez felesleges, ha te már meg vagy győződve arról, hogy jó úton jársz! Ha tudod, hogy mindent helyesen látsz, és te igazodási pont vagy. Akkor neked már hiábavaló ez a tanítás. Akár ne is olvasd tovább! Értsd meg, azzal válsz azonossá, azt tükrözöd, amit teszel, és ami a szándékod, mert ahhoz az erőhöz kapcsolódsz, és azt táplálod. Hogy mit gondolsz magadról, mit gondolsz helyesnek, mások mit gondolnak rólad és miként ismernek el, az nem a valóság, hanem az illúzió, a kor szellemének világa. Ne abban keresd a jót, hanem az isteni törvényt keresd!
Ma sok, magát értékesnek, és tanítónak gondoló ember nem tudja, mi az érték. Mert illúziót tart annak, a valósággal soha nem akart szembesülni. Nem fektetett be munkát az életbe, olyat, ami valós, élő eredményt szült. Így nem is tudja, hogy születik meg valami az életben. Csak információi vannak róla, amiket ő igaznak akar hinni. És ettől különbnek, irányadónak érzi magát. Dühíti, ha nem követik. Ha kétségbe vonják. Ekkor önnön tekintélyelvével védekezik, a tanításai tisztaságára hivatkozik, az isteni szeretetről papol, és azzal vádolja a kételkedőt, hogy ő nem e szeretet szerint él, nem elfogadó, stb. Ez mind a hamis tanító jele. Az igaz tanítót előbb-utóbb igazolja az eredmény, amit létrehozott. Nem kell magát másokkal takarózva igazolnia. Nem kell Istenre hivatkoznia, mert az életéből, munkájából látszik, hogy felé tart, még ha nem is tökéletes.
Fontos megértenetek. Ha valaki valamit lát az Isteni törvényből, sőt, valamit tud képviselni belőle, az még nem jelenti azt, hogy mindenben az isteni tudás letéteményese! Azért, mert valamiben azonos az isteni törvény és tudás egy szintjével, még nem jelenti azt, hogy azonos az istennel! Az, hogy tanításának egy része már azonos az istennel, nem jelenti azt, hogy minden tanítása azonos az istennel! Ha ezt elfelejti a tanító, akkor tévtanítóvá válik. Idővel magát hiszi istennek. Ha tanulói felejtik el, akkor őt istenítik, és nem vizsgálják tanításait az isteni renddel összevetve. Egy embert fognak követni isten helyett, bálványimádókká válnak. Tisztelhetsz egy mestert, de ha valamiről tudod, hogy igazság, nem adhatod fel, ha mást is mondd róla, csak ha bizonyítja. Különben a mesterhez való ragaszkodásért adod fel az isteni tudást, elárulod az istent egy emberért! Ezt ne téveszd össze azzal, hogy valamit másként gondolsz, mit a mester! Ez csak arra vonatkozik, amit bizonyossággal tudsz, tapasztaltál!
Ha a mester ebbe a hibába esik, egyre inkább magát képviseli az isteni tudás helyett. Idővel hamis tanítóvá válik.
Hogy elkerülje ezt, a mesternek vállalnia kell, hogy ember, hogy tökéletlen. És törekednie kell a hibák legyőzésére. Aki emberként születik, ember, nem tarthatja magát másnak!
Az a tanító, aki istennel igazolja magát tehát, az hamis tanító. Ez nem azonos azzal, hogy istenről ad tanítást. Azt jelenti, hogy a tökéletlenségét, a felmerülő kérdéseket és hiányosságokat „istennel akarja elkenni”. De ugyanígy hamis tanító az, aki bár szavaiban akár szinte teljesen igaz is lehet, de valamilyen istentelen rendszert táplál. Például maga látszólagos igazságokat tanít, de a rendszer, aminek része, láthatóan nem az isteni törvényre épül. Például ha egy nagy vallás egyik tanítója „hirtelen” istenről kezd, részben valós tanításokat adni. Ekkor az igazságokat csak arra használja, hogy általuk az ő istentelen rendszerét tápláld, ahhoz kapcsolódj. Ez az igazi hamis tanító. E helyzet fordítottja is nagyon hasonló. Ha egy tanító látszólag igazságokat tanít, de egy igaztalan rendszer táplálja, például finanszírozzák tanításait, akkor ugyanez a helyzet. Semmiből nem lehet más, mint amilyen energia átjárja! Nem a beszédből születik a világ, hanem az erőből, ezt kell megérteni!
Van, hogy egy hamis rendszerben, egy naiv, igaz ember tanít. Ha őt követed, akkor is a hamis rendszert táplálod, aminek része. Ez az ő hibája is. Miért nem vállalja, hogy önállóan kiáll az igazáért, mért szolgál egy hamis rendszert? Mert fél a vesztességtől, és a felelősségtől!
Tehát legtöbbször nem gonosz a hamis tanító, csak öncélú! A tanítása tartalmazhat, sőt nagyrészt általában tartalmaz igazságot! A hamissága abban rejlik, hogy a maga szolgálatába, vagy az anyag szülte illúziók rabságába hajt, a szabadság felé vezetés helyett. Sokszor épp a szabadság illúziójával! Ha őt követed, a te dolgod, de a te felelősséged is! Az isteni törvényt csak az érdekli, mit okozol, nem az, mit gondolsz magadról, vagy mik a mentségeid magad előtt!
Sok öncélú hamis tanító valóságot tanít, de úgy tanítja, hogy a tanítványokat magához köti. Nem adja át azt a tudást, hogy mindenki saját belő fénnyel, iránnyal rendelkezik, aminek kibontakoztatása vezeti el az istenkapcsolathoz, és amiben a mester mintát ad, módszereket, és rávilágít, hogy hol nem működsz a törvénnyel együtt. Tehát segít, de nem ő a letéteményese a te isteni utadnak! Aki magához akar kötni, hamis tanító, és megszegi az első parancsolatot (lásd.: http://egiut.hu/a-tizparancsolat/). Tehát, nem a gonoszság teszi a hamis tanítót, hanem az istentelen érdek.
És így hamis tanító, és hamis próféta lehet nem csak ember, de vallás, egyház, politikai idea is. Minden, amit hamis próféta és hamis tanítók hoztak létre. A következőképpen gondolom.
Minden vallás, ami azt tanítja, hogy csak egy adott viselkedésminta követése vezet el istenhez, az engedelmesség elvezet istenhez, hogy ő feloldozhatja az istentelenséged, illetve, hogy általa lehet csak eljutni istenhez, hamis! Istentelen, és tévút! Még ha milliók, milliárdok követik is! Hisz a kor illúzióját is milliárdok tarják fenn! Az ilyen vallás csak ennek a leképződése a mindennapi megközelítések szintjére.
Mert.: Egy viselkedésminta nem jó mindenkinek. Minden ember egyedi, egyedi hibákkal, úttal, célokkal, iránnyal, stb.. Ezért mindenkinek a rendező elveket kell megismernie, a teremtés törvényeit, és azokhoz viszonyítva meghatároznia a helyzetét, a velük való viszonyát, és ezt kijavítva közelebb kerüli a törvényhez, és kiterjeszteni a már birtokolt tudást, az élet javára. Nincs sablonos út. Az abba fektetett energia csak a sablon kitalálóját szolgálja, hizlalja!
Az engedelmesség emberi rendszernek csak akkor elvárható, ha a rendszer az isteni törvény letéteményese, és életszerűen működik. De még ekkor is van szabad akarat. Ha valaki azt mondja, az én rendszerem az igazi, anélkül, hogy az életben ez működne, és azt te is felismernéd benne, hazudik, azt akarja, hogy őt szolgáld az Isteni rend helyett.
Egy személy istentelenségéből, törvénnyel való szembenállásból fakadó hibáját senki más nem oldhatja fel. Az élet a tanulás tere. Hibázunk, olyan energiákhoz kapcsolódunk, amik nem előrevivőek, a belső tartalmunk szerint, és így megtanuljuk, az életben mi, mivel jár. Ezt a tanulást be kell járni, ez az Isten felé vezető út! Így értjük meg, mi mivel jár, mi a törvény, mi mit képviselünk belőle, és így tovább. Hibáinkat kijavítva juthatunk előre, miközben megértjük e hiba mibenlétét, és nem követjük el többet. Aki feloldozza vétkeinket, karmát old, stb., ezt a törvényt köpi le! Azt akarja, tudatosan, vagy tudatlanul (mindegy, a tett a lényeg!) hogy ismerjük el, ő, vagy az általa szolgált rendszer isten felett áll. Ismerjük el istenként!
Hamis, ha azt mondja, csak általa juthatunk el istenhez. Mindenki maga, a saját kemény munkája és szembesülései által juthat el istenhez, ha akar! Nem letéteményese ennek senki. Az igaz tanító is csak példát mutat, törvényszerűségekre világít rá, nem azt mondja, engem szolgálj, és eléred Istent! Főleg nem mondja azt, ha nem engem szolgálsz, nem éred el istent! A legnagyobb istentelenség e téren azt a sátáni tant terjeszteni, hogy te hibás, romlott bűnös vagy, születésedtől fogva, (Nem mintha nem az isten teremtette volna ilyenné a születést), és csak általam van esélyed Istenbe érni! Vagy hogy pokolra jutsz, ha nem engem követsz. Az ilyen rendszer teljes uralmat akar az ember felett! Ő karja meghatározni Isten képét!
Ilyen rendszereket csak hamis próféta hoz létre, aki az igaz próféták tanival takarózik, azokat elferdítve hajtja a maga malmára a megtévesztettek energiáját, fordítja el hitét az eredeti tantól. És nevezi hamisnak azt, aki Istent keresi, törvényéről tanít. Láttunk már olyat, hogy isten prófétája és tanítványai valós hitet adtak, majd egy istentelen ember, aki nem tudta kiirtani ezt a hitet, inkább átformálta, az akkori hatalommal karöltve önmagát kiáltotta ki az igaz próféta legújabb tanítványává, és egy olyan hatalmi rendszert alapozott meg, mely évezredekig sötétségbe burkolta az emberiség jó részét, eltorzítva mindent, ami isteni, és hamisnak kiáltva ki mindent, ami a valódi próféta tanaiból született. Ilyen egy hamis próféta kiteljesedése, és az általa létrehozott istentelen rend!
És ezt az emberek teszik lehetővé, akik a felelősség elkerülése érdekében elárulják istent, és követni kezdik az igaztalant!
Mert ha istentelen vallást követsz, az istentelent táplálod. Aki általad válik erőssé. Ha nem állsz ki az igazságért, akkor is neki adsz teret! A te döntésed! Nem mentesít ez alól az hogy sokan mások is istentelenek.
1Királyok 18:21 Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: “Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha JHVH az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!”
Ne téveszd össze az emberi jót az Isteni renddel! Ha egy hamis tanító csodát tesz, gyógyít, nem feltétlenül jó! Olyan erős az istentelen az emberi világban, mint az ember istentelensége! Ha benne hisznek, erőt kap, hogy csodákat tegyen. De a törvény ellenében teszi azt! Igaz tanító csak akkor tesz csodát, ha arra Isten felhívja! És annak eredménye isteni kinyilatkoztatás, nem az önigazolás! És mindig igazodik a törvényhez. Nem lehet meggyógyítani tömegeket, ha a betegségük hibáik következménye. Hisz ha meggyógyítja őket, elveszi a tanulás lehetőségét, ami által mentesülnénk a hibától! Ne tévesszétek össze a csodát az Istenivel! A tett csak erő kérdése. Ha van energiád, mert a neked szolgálók adnak, és tudásod, akkor tehetsz csodát! De életet teremteni, maradandót, a fényt kiterjesztő alkotást létrehozni az isteni rend szerint, csak igaz ember tud! Ha az istentelen gyógyít is, meg kell nézni a gyógyult életét, újra beteg lesz, vagy más téren éri még nagyobb hátrány! Mert a tanulás, a törvény megértése elmaradt!
Hamis tanító mind, aki a tudományt, ami a teremtés anyagra vonatkozó törvényeinek ismerete, saját hasznára fordítva tanítja. Aki ezt a tanítást, politikai hatalma miatt, az emberek tudattalanságban tartásáért elrendeli! Aki ezt kiszolgálva az embereknek, hamis megnyugvást, hamis „lélektant” ad, nem vizsgálva az isteni rendet!
Aki hamis megnyugvást adva nem felelős munkára tanít, hanem megnyugtat abban, ilyen vagy, így fogadd el magad! Aki azt mondja, ha ezt a rítust, mágiát követed, gazdag, egészséges leszel, stb.. Mert elveszi a felelősséget, és tudatlan, anyag alapú babonába taszít. Az anyag imádatát hirdeti, a tudatosság és szellem köntösében. Az ilyen ember mind hamis tanító!