Manapság számos helyen találkozunk szellemi, spirituális beavatásokkal, mesterekkel, és az ő tanítványaikkal. Ám évek óta azzal szembesülök, hogy ezek a fogalmak gyakran nem jól definiáltak, és az ebből fakadó zavar lehetőséget teremt számos visszaélés elkövetésére.
Másik megfigyelésem, hogy tisztességes tanítók is, a legjobb szándék ellenére, rosszul definiálják önmagukat, tevékenységüket, és így még inkább elmélyítik a területen uralkodó zűrzavart.
E tisztázatlanságok felszámolásában szeretnék, a lenti írással, segítséget nyújtani.
Először is, tisztáznám a tanító, a mester, a beavató mester és a tanítvány fogalmát, úgy, ahogyan azt én tanultam, és megéltem, megtapasztaltam. Ez kissé önkényes lesz, abban a tekintetben, hogy én nem használom ezeket a fogalmakat, viszont ezúton megkísérlek hozzájuk egy általánosan érthető jelentéskört társítani, mely segít a tanítók és a tanulás rendszerének megértésében.
Az én olvasatomban tanító lehet az, aki valamely életterületről hiteles, az élet megfigyelése által bizonyítható informális tudással, és e területen gyakorlati tapasztalattal bír, és ezt a tudást átadja. Az ilyen tanító által átadott ismeret csupán informális. Legtöbbször az anyagra vonatkozó vagy annak megfigyelése által az erőre közvetve vonatkozik. Azt a tanuló feladata gyakorlativá tenni, saját tapasztalatai által megmérni, és az életében használható következtetéseket levonni.
Ilyen tanító sok ezoterikus „mester”, guru, szellemi oktató. Ők nagy tudásra tettek szert egy-két adott irányzat terén, azt gyakorolják is, de gyakran elfelejtik az általuk elsajátított hagyományt összevetni a teremtés rendjével. Ők egy emberi értelmezésre alapuló tradíció tanítói, nem a valós törvény ismerői. De ez jól van így, a tudásuk attól még hiteles, és teljes lehet, a maga szintjén. Ám ez még nem az erő, az anyagon túli, isteni valóság szintje.
A tanítónak nincsenek tanítványai. Hogy miért, az a tanítvány leírásából kiderül. Neki tanulói vannak.
Tanító nem tud senkit beavatni. Sokszor maga sem avatott személy, még ha úgy is hiszi magáról.
Második kategóriánk a mester. A mester már nem csak az anyagi tapasztalatai alapján, közvetve tanulta meg a teremtés összefüggéseit, hanem konkrétan érti a törvényeket. Nem egy, mások által felállított rendszer, mondjuk egy vallás tudásának átadója, hanem az, aki ezt a tudást elsajátította, megélte, megtapasztalta, és megvalósította valamely területen. Egy azzal a tudással, így nem az arról alkotott emberi képet tanítja, hanem az anyag mögötti törvényt jeleníti meg. Éli azt, képes a terében mozgatni, gyakorlatban megmutatni, az adott törvény minősége megfigyelhető az életében.
Ezért egy mester sem dogmatikus. Ez fontos ismérv. Aki vallási kereten belül, annak szabályaihoz ragaszkodva tanít, nem mester, hanem tanító. Idővel mesterré válhat persze, ha megvalósítva a tanítást, megérti a mögötte rejlő törvényt, és egyé válva vele, immár azt kezdi képviselni, elvetve a dogma szabta szűk keretet.
Valódi mester nem mondja magát megkerülhetetlennek, a tudás egyetlen kútfőjének, illetve nem szolgál ezt hirdető rendszert, vallást, stb. Mert ez a hozzáállás abból fakad, hogy én, az isten helyébe akarok lépni, azt akarom, hogy a tőlem tanulók engem tartsanak istennek.
Nem igazolja önmagát és tanításait elvekre hivatkozva, oly módon, hogy a tanítás azért igaz, mert én ezt vagy azt az irányzatot követem. Nem, az igazi mester tanításán látszik az igazság. Megfigyelhető az életben, maga a teremtés igazolja azt, azért, mert a teremtés törvényével, és nem az emberi illúzióval és elképzelésvilággal áll összhangba. Éppen ezért, mester soha nem tanít dogmatikus, kizárólagos utakat sem, hisz az ember útja isten felé egyedi.
A tanító és a mester közt igen keskeny a határ. Csak az objektív, valóban istenkereső ember látja ki a tanító, ki a mester. A csodaváró soha nem fogja ezt látni, mert ő vágyai igazolását, és nem az isteni rend igazságát keresi.
.. A mester már avatott személy, az ő beavató mestere által.
Harmadik kategóriánkhoz érve leírom, én mit tapasztaltam a beavató mesterrel kapcsolatban. A beavató mester maga is beavatott. Ám nem egy irányzat diplomáival igazolja magát, hanem az élet igazolja őt, az által, hogy tettei eredményéből egyértelműen látható a törvénnyel való azonossága, és az arról való magas szintű tudása. Az ilyen mester tudata a maga szintjén azonossá vált az isteni erő egy minőségével, és azt képviseli. A teremtő törvényének tükröződése, kétségbevonhatatlanul mindenki számára, aki az istent keresi. (Aki nem, annak számára mindig, minden kétségbevonható, hisz szabad akarata van, és az anyag szintjén is minden igazolható és cáfolható.).
Az ő beavatottsága istentől való. Túllépett egykori mestere beavatásán.
Az ilyen mester képes tanítványait beavatni abba az erőminőségbe, melyet képvisel. Ez annyit tesz, hogy ha a tanítvány kemény munkával, tettekkel, az életében bizonyította elhivatottságát a tanulás, az isten felé haladás iránt, akkor a mester beavatja. Ez által a tanítvány semmi olyan lehetőséghez nem jut hozzá, ami nem jár neki, mert nem dolgozott meg érte! Viszont, a mester a beavatással megemeli tanítványa energiaszintjét, miáltal az olyan összefüggéseket láthat meg, amire önállóan nem képes. Azért, mert az eddigi munkájával, az élet rendje szerint, amit a mester pontosan lát, méltóvá vált erre. És mindaddig, míg a tanítvány, a tanulása által megnövekedett tudása és ereje okán önállóan is képessé válik fenntartani ezt a szintet, addig a mester tartja fent azt. Tehát ő tartja fenn a tanítvány lehetőségeit, és így felelős is annak tetteiért, a teremtés törvénye előtt. Azt is mondhatjuk, a beavatás egy új, magasabb nézőpontot biztosít a megemelt energiaszint által, hogy ebből a nézőpontból új összefüggéseket érthessen meg a tanítvány.
Ez a beavatás. Aki nem emeli meg tanítványait, és nem felel értük, az nem beavató, és amit ő átad, az nem beavatás. Az csak rosszabb esetben öncélú mágia, jobb esetben tudatlan bohóckodás.
.. Ezért van, hogy valódi, beavató mester nagyon megválogatja, kit avat be. Hisz ő felel érte. Csak olyat, aki tetteivel, és azok eredményével bizonyította, hogy az isteni törvényt éli, és szolgálja, tőle telhetően minden erejével. Ezért, ahogy én tapasztaltam, élő embert még soha nem avattak be fizetett tanfolyamokon, „átlagembereknek” tartott kurzusok végén.
Mert ez a beavatás végső soron istentől való plusz lehetőség, melynek eszköze és kinyilvánítója az avató mester, és ami annak jár, aki elhivatottan a saját lelke által kijelölt utat járja. Aki ezt a teremtés felé bizonyította, nem akit a közmegegyezés „spirituálisnak” fogad el. Az ilyen életben nem fér bele megalkuvás, félmegoldás, sodródó felelőtlenség, stb.
Furcsa látnom, mikor a mai ezoteria tanaiban jártas emberek megkapott beavatásukról, általuk folytatott mágikus tanulmányokról beszélnek. Holott egyikük életén sem látom azt, hogy elhivatottan, megalkuvást nem tűrve, mindent feláldozva a teremtés megismerésének útján, saját lelki kiteljesedésük ösvényén haladnának. Maximum néha, szabadidejükben érdeklődnek ez iránt, és ezt a hobbi tevékenységet összekeverik a minden pillanatban tartó, vaskemény akarattal és munkával járó lelki úttal. Az életük csupa megalkuvás, az ösztönök, vágyak és megfelelés játszótere, ahol néha felvillanni látszik a tudásvágy szikrája, amit főként még csak az önzés csihol, különb akarok lenni, nem karok meghalni, és így tovább. Ha nem hiszed, hogy így van, mutass olyat, aki ezoterikus tanfolyamok és ott kapott beavatások során megvilágosodott, megszabadult, vagy elérte a megvalósítását. Lehet hogy van ilyen, én sosem láttam.
Nincs is ezzel semmi baj. Hisz ők a tanulók. Sőt, az is lehet, hogy egy másik terület tanítói. Lehetnek értékes, nagy tudású emberek. De nem tanítványok, hisz ahhoz a fent leírt vasfegyelemmel és tudatos akarattal töltött élet szükséges, amire ezerből ha egy ember képes. De ők válnak azzá idővel, hisz e nyitottság, igény nélkül, a szabad akarattal bíró ember sosem indulna el ezen az úton.
Azért veszélyesjelenség hogy egyesek ily módon megtévesztik a keresőket, mert az ilyen, magát tanítványnak, sőt, mesternek gondoló tanuló nem képes tanulni, megreked. Mert azt hiszi, ő tud. Nem hajlandó látni azt, hogy az életben a tudása csak kis mértékben használható, a valóság nem igazolja azt. Ő érveivel maga és a világ előtt a magát mesternek gondoló tanítója álláspontját védi, hisz abban a rendszerben ő csodás lehet, és alkalmasint szembefordul a valódi mesterekkel is, ha találkozik velük. Mert nem ismeri fel őket. Hisz a felismeréshez, valós isten felé irányuló szándék kell, ahogy azt fentebb írtam. És a valóság, amit a mester képvisel, szembesítené őt saját, és drága „mestere” illúzióvilágával, és az igazsággal, amitől az nagyban eltér. Ekkor a legtöbb ilyen ember az illúziót választja, ritka és becsülendő, aki nem. És ez nem főként az ő, hanem az őt megtévesztő, tévútra terelő és kihasználó „mester” hibája! Akkor is, ha nem rossz szándékból, csak tudatlanság miatt teszi ezt. A törvény előtt mindegy a szándék, a megvalósulás számít csupán!
Mivel a „tanítvány” nem tud tanulni, csak szenved, hisz helytelen tanulmányai okán nem a helyes következtetéseket vonja le, az őt érő élethelyetekből. De ez nem véletlenül van így. Ő a szenvedésből tanul, míg már nem bírja tovább, és a fény felé fordul. Ezen mindannyian átestünk, semmi baj nincs ezzel. Azért írom le mégis, hogy kezeljük helyén a dolgot. Persze az a karma, amit így halmoz fel, „mesterét” is jócskán terheli, hisz az ő tevékenysége is közreműködött abban, hogy a „tanítvány” ilyen helyzetbe került.
Még súlyosabb eset, sajnos sokszor találkozom vele, mikor a „tanítvány” egy működő módszert kap, aminek működésével a „mester” sincs tisztában. Például valaki hétköznapi, anyagi módszerekkel gyakorolható mágiát tanít, anélkül hogy tudná, kinek, milyen tér jár az életben aszerint, hogy miért dolgozott meg, és milyen tett, milyen változást okoz az energia terében, illetve milyen hatást gyakorol, mint energia, annak végrehajtóira. Ők csak mechanikusan működtetnek valamit, hogy segítségével olyan lehetőségekre tegyenek szert, ami nekik a tudásuk, befektetett munkájuk alapján még nem jár. Az ilyen tanítás, hozzáállás komoly károkat okozhat. Ha tehetitek, és valós szándékotok van a tanulásra, kerüljétek hát el az ilyen „mestereket”
Nekem ez a tapasztalatom a témában. Remélem, hasznotokra válik.