Az alábbiakban néhány tanácsot szeretnék adni azoknak, akik valamilyen szellemi úton járva gyakorolnak. Ezek a tanácsok a saját tapasztalataim. Nem univerzálisak, de egyes helyzetekre igazak. Mindenkinek szólnak, hitbéli meggyőződéstől függetlenül.
Bármilyen közhelyes is, az élet a gyakorlás. Ha valamit tanulni szeretnél, azt okkal tedd. Ehhez tudnod kell, honnét indulsz a tanulás kezdetekor, és hová akarsz eljutni. Tehát látnod kell magad, és tudnod kell a célodat.
Cél nélkül senki sem tud kitartóan gyakorolni. Olyan cél, amiért évekig képes vagy dolgozni, csak olyasmi lehet, ami azonos a te belső tartalmaddal, amit megjeleníteni vagy hivatott az életben, vagy a tanulásoddal, amit meg kell tanulnod ebben az életben. A vágyak, hangulatok, megfelelések szülte célok mellett hosszú távon nem, vagy csak óriási, és felesleges erőfeszítéssel tudsz kitartani. Látszik ez sok házasság, vállalkozás sorsán, vagy épp a sokszor változó életpályákon.
Nyilván ahhoz, hogy ezt a célt megtaláld, tudnod kell, ki vagy most. Tudnod kell, mi a te belső tartalmad, mi a lelked iránya, és mi az, ami csak a pótcselekvések, megfelelések, felvett igazodások miatt része a személyiségednek, céljaidnak. Tehát látnod kell magad. Objektíven. Erre sok módszer létezik, mind jó lehet. A lényeg, hogy gyűjtsd össze, mi valódi érték az életben a te ismereteid szerint. Nem a közmegegyezés által elfogadott értékekre gondolok, hanem olyan értékekre, amik a szabad és magasabb szintű élet kiterjedését segítik a világban. Például, hiába vagy kedves ember. Attól még az élet nem lesz szabadabb. Legfeljebb a kedvesség fenntartása miatt megfelelsz egy rakás emberi igazságtalanságnak. Pedig a társadalom értéknek tartja a kedvességet. Holott, az általad felismert, és az élet által igazolt igazsághoz való ragaszkodás és érte való kiállás ezerszer értékesebb, ha mégoly nyersen teszed is, mint a gerinctelen kedvesség. Vagy az, hogy mivel nem elfogadott megítélni valakit, ezért nem hallgatsz a vele kapcsolatos, tényszerű tapasztalatidra sem, mert az már ítélet, és újra így újra teret adsz egy káros kapcsolatnak az életedben. Vagy, egy adott vallás értékrendje szerint neveltek, és te ezt eddig elfogadtad, mint érték, anélkül, hogy megvizsgáltad volna. Most tedd meg. Valóban szabadabbá, magasabb szintűvé teszi a világot az adott tanítás, vagy csak ez épült be róla a köztudatban, de a valós eredményei nem igazolják? Szerintem már érted mire gondolok.
Tehát, ha már tudod mi érték, a te rálátásod szerint, akkor vizsgáld meg objektíven a viszonyulásaidat, tetteidet. Azt, hogy most ki vagy te, hol tartsz, mit képviselsz a világban? Ezt úgy teheted meg, hogy elveted a mások által adott véleményeket vagy a saját énképedet, és azt vizsgálod, hogy a te hozzáállásod mit szült eddig a világban? Mit eredményeztél? Mert nem az vagy, amit gondolnak rólad, vagy gondolsz magadról, hisz a világ nem a gondolatokból áll, és nem is azok működtetik. Az vagy, ami általad születik. Ezzel nézz szembe mielőbb, ha tényleg tanulni akarsz!
Majd ezt vesd össze azzal, amit te értéknek tartsz a világból, és amit már összegyűjtöttél. Ekkor valamilyen szinten látni fogod, ki vagy valójában, és mit képviselsz. Tehát lesz valós kiindulási pontod. Miben jelenítesz meg értéket a világ számára, és miben nem. Miben vagy kifejezetten kártékony. Innentől kezdve, ha úgy döntesz, nem illúzióra, vágyra emelt légvárakat építesz a gyakorlásoddal, hanem magadat.
Ezzel együtt vizsgáld meg, mi az az érték, eszme a világban, aminek a létrejötte mindennél fontosabb számodra. Mondjuk, rááldoznád az egész életed, és feláldoznád érte az életed, hogy ez megvalósuljon, illetve a létrejötte valóban boldoggá tenne. Ez megteszi, mint cél. Nem biztos, hogy a tökéletes, végső cél, de egy jó alap. (Egy megjegyzés a célhoz.: Cél bármi lehet. Szabad akaratod van, azt csinálsz amit akarsz. De ne feledd, hogy a szabad akaratodhoz a tudásodhoz mért teljes felelősség is társul. Azt teszel, amit akarsz, és tudsz, de teljes mértékben felelős is vagy érte).
Az emberek sokszor összetévesztik a célt, annak anyagi megjelenésével. Például a célom hogy a teremtés harmóniáját megmutassam az anyagban. Ezt a lehetőségeimtől függően számos módon megtehetem. Lehetek zeneszerző, építész például, vagy virágkötő, kovács. De lehet, hogy nem akarom ezt megtenni, és pótcselekvésként kórosan rendezem a tárgyaimat, egy kitalált harmónia szerint.
Nézd meg, hogy a hozzáállásod szerint ehhez a célhoz képest hol állsz, és a lehetőségeid szerint hogy tanulhatnád, jeleníthetnéd meg ezt az értéket mind magasabb szinten az életben. Mik tehát a lehetőségek, amikből ki kell hozd a legjobbat, a cél felé vezető úton. Mit tanultál eddig, mihez értesz, milyenek a képességeid, mennyi pénzed, időd van rá, stb.
Így, miután legalább részben meghatároztad mit akarsz elérni és hol tartsz most, képes leszel kiválasztani, mit gyakorolj. Mi a hozzáférhető tanítások, gyakorlatrendszerek, életmódok közül az, ami a te helyzetedhez a legjobban illik, és az utad jelenlegi szakaszán a legjobban használható. Ekkor már talán nem a szerint kezdesz a tanuláshoz, hogy kinek volt meggyőzőbb szórólapja, melyik guru divatos a kollegák közt, vagy, hogy milyen vallás követésére neveltek. Hanem aszerint, hogy te mit akarsz.
Miután elkezdtél gyakorolni, ne elégedj meg azzal, hogy valaki azt mondja, vagy a szakirodalom azt írja,
jó úton jársz. Időről időre, vizsgáld meg a pillanatnyi megközelítésed, tetteid eredményét világban. Vesd össze azzal, ahonnét indultál, és a céllal, ahová tartasz, és az értékekkel, amit már ismersz, és a tudásod miatt a te felelősséged (is), hogy megjelenjenek a világban. Ha közelebb vitt ezekhez, jó, ha nem, azonnal hagyd abba a gyakorlást, és vizsgáld felül, változtasd meg.
A tanulásod hatékonysága ebből látszik. Közelebb vitt e a célodhoz az eredmények alapján, vagy nem (még egyszer mondom, a közmegegyezés általi elfogadás nem eredmény, csak a gyakorlati változás az). Innentől már a te döntésed, hogy a cél, amit kitűztél, az élet magasabb szintű kiterjedését segíti az által, hogy a belső, lelki tartalmadhoz igazodik, vagy az anyaghoz a vágyakhoz igazodik, és az elérésének útja csak elvesz az életből. Mindkettőt megteheted, szabad akaratod van. Persze mindkettő eredményez valamit, ami hat rád. És itt a lényeg.
Az hat rád, azzal vagy egy, amivel azonosulsz. Ha napi egy órát gyakorolsz, és ettől roppant spirituális lénynek érzed magad, viszont napi huszonhárom órát a vágyaid, félelmeid, a társadalom által beléd nevelt kényszereid és illúzióid határoznak meg, lelked rajta. Nem jutsz sehová. Persze a kör, ahová jársz, biztosan el fog ismerni, ajnározni fog a csodás haladásodért. És ez megnyugtat, igazol. De döntsd el, hogy az emberek elismerése kell, vagy a szabadság. (Egy kis segítség. Mivel a kor nem az ember szabadságát támogatja, semmivel, ami népszerű irányzat, nem éred el a szabadságod, úgy, ahogy azt ma gyakorolják.)
Minden energiából áll, így minden tett és változás a rendelkezésre álló és befektetett energia kérdése. Ha napi tíz órában a megszokásaidba fekteted az energiád, azzal vagy kölcsönhatásban, a megszokásaidat táplálod, és abból táplálkozol. Utána hiába szeretnél más módszerekkel magasabb szintű energiához jutni. Nem fognak neked adni az angyalok és a megölelt fák. Mert a szabad akarathoz felelősség is tartozik, emlékszel? Miért oldaná meg akárki más a te problémáidat helyetted? Hisz akkor nem tanulnál belőlük. Isten pedig azt akarja, hogy tanulj, fejlődj, légy szabad az illúzióidtól és hibáidtól. Ne valaki szolgája légy, legyen az vallás, vagy szellemi irányzat, aki csak akkor táplál, ha feltétel nélkül elfogadod, és így saját energiáddal tartod fenn. Azt akarja, hogy a saját tetteiért felelősséget vállaló, a teremtő munkát a legjobb tudása szerint elvégző társa légy ebben a világban. És mivel határtalanul szeret téged, nem engedi, hogy ne szembeszülj a hibákkal, hogy azt más oldja meg helyetted, elvéve tőled a szabadulásod lehetőségét.
Ha szellemi irányzatok illúziójába menekülsz, ahol egymás elképzelését kölcsönösen támogatják a gyakorlók, így kerülve el a szembesülést azzal, hogy valójában mit képviselnek, mivel azonosak a világban, a tetteik és hétköznapi hozzáállásuk alapján, akkor nem haladsz, a valóságban semmit. Hiába igazolja a társadalom, az nem azonos az élettel. Viszont energiát veszítesz, hisz egy olyan rendszert táplálsz, ami meddő, és csak elvesz. És mivel nem vállalod a felelősséget a valódi feladatod beteljesítéséért, az arra kapott energiát pedig az illúziókba fordítod, megkárosítod az életet is. Ennek következményeivel pedig szembesülni fogsz, előbb vagy utóbb.
Akkor jársz jó úton, ha a gyakorlás nehéz, minden lépése kínszenvedés, mert a hibáiddal kell szembesülnöd, és változtatni magadon. Mert meg kell látnod, mi az, amit valójában képviselsz. A lelkeden át a benned rejlő isteni részt, vagy az emberi tömegek elképzelésvilágát az életről.
Tehát vigyázz, mivel azonosulsz. Azonosulj a céloddal. Minden percedet, amikor csak lehetséges, az töltse ki. Az úton szerzett tapasztalataidon gondolkozz álmodozás helyett, mikor monoton tevékenységet végzel. A döntéseidnél, még a legkisebbnél is, az legyen a szempont, hogy a cél megvalósulása felé vigyen. És akkor haladni fogsz, mert mindinkább a céllal azonosulsz, egyre nagyobb mértékben része az életednek, egyre több energia köt abba az irányba és táplál abból. És egyre kevesebb a kor közmegegyezéses szelleméből. Ez az igaz gyakorlás. Ezerszer is beavathatnak a”legnagyobb” mesterek, nem jutsz semmire, mert a befektetett munkát, a felelősségvállalást nem lehet elkerülni.
Ezért is olyan nehéz a valódi tanulás. Mert egyedül kell megküzdened a tudásért és előrehaladásért, senki nem avathat be, nem adhatja meg neked, mert akkor nem a sajátod, nem tanulta meg a tapasztalásaid által. Hogyan tudnál általa alkotni a világban? És mert magad okoztad, a saját döntéseid által a tudatlanságodat. És így magadnak kell kilábalnod belőle, hogy megtanuld, adott hozzáállás mit okoz az életben. Csak így válhatsz szabaddá a hibáidtól és illúzióidtól.
Mert amíg azokkal azonosulsz, kibúvókat keresel, addig nem látod a tetteid következményét,. Így azt sem, mi hová vezet az életben. Tehát nem látod a történések és tettek valós ok, okozati összefüggéseit, csak a megnyugtató illúziót, amit róluk gondolsz. És így képtelen vagy tanulni, változni. A tetteidért való felelősségvállalás hiánya végső soron a teljes tudatlanságodat eredményezi, és azt, hogy képtelen leszel valósan dönteni, mert nem tudod, miből mi következik. Ez az embert uralni akaró erők érdeke, nem az ember isten felé vivő szabadság útja. Érdekes, hogy ma, amikor az emberiség tudatlansága hatalmas, számos magát szelleminek mondó irányzat teljes feloldozást ad a felelősség alól, azzal, hogy te tökéletes vagy, hogy minden a maga útján megy, megoldódik, vagy, hogy angyalok megoldják helyettünk. Nem azt mondom, hogy minden ilyen irányzat helytelen, csak azt, hogy nézd meg, hogyan mozdítja előre a szabad, és teljes (nem a te, hanem a világ szempontjából) életet valójában.
Pál Apostol Szeretet Himnusza az azonosulásról szól. (Véleményem szerint ő csak hallott erről, és nem értette, viszont leírta, hogy mások tudását felhasználva teret kapjon. Ahogyan apostolnak is kiadta magát. Ez az egész munkásságán nyilvánvalóan látszik az olyan ember számára, aki valósan gyakorolt valamit. Ha ez érdekel, vagy nem tudod elfogadni, javaslom, olvasd el Varga Lászlótól a Három próféta könyvét) De a lényeg, hogy a szeretet a himnuszban nem más, mint az egyéválás képessége, az azonosulás. Szeretem, tehát befogadom, és táplálom, egy vagyok vele. Illetve, amit befogadok, táplálok, és egy vagyok vele, azt szeretem, hiába állítok mást. Ez nagyon fontos!
Például „Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. Tehát ha ez csak látszattevékenység, illúzió, de közben mással azonosulok, a tetteim nem hoznak semmi valós eredményt ebbe az irányba. Viszont a valós azonosulásom irányába igen, hiába tagadom azt.
Ki ne ismerne jó embereket, kik mindenkin segítenek, de a segítségük rendre bajt hoz, vagy magas ára van? Ők valójában csak teret és energiát akarnak nyerni „segítségükkel”, csak a saját érdeküket szeretik, azzal azonosak. De mivel mosolyognak, és jót akarnak, a társadalom szerint nyitottnak kell lenned feléjük. A társadalom nem vizsgálja, hogy a segítség jár e neked a munkád alapján, vagy csak azért kapod, hogy a segítségnyújtó függőjévé válj.
És még egy pár dolog. Nem elég a gyakorlás, a célszerű élet, és annak folyamatos összevetése a valósággal, de az eredményt összegezned is kell, és beépítened a további tanulásba. Folyton változva rugalmasnak kell lenned, vadászva a gyengeségekre és azonnal megragadva és beépítve a felismerést. Százszor kell meghalj és újjászüless, míg a munkáddal megváltod magad a saját tudatlanságod eredménye alól.
A természeti népek, a békés, tanyán élő bácsi sokszor hiába él összhangban a természettel, van tapasztalása az élet anyagi szintjének működéséről, de nem tudatosítja magában, így nem tudja mind magasabb szinten működtetni a felismeréseit. Mechanikus marad. Te ne legyél az. Legyél tudatos.
Más. Hiába gyakorolsz ezer dolgot, nem visz sehová, Egy gyakorlat igen, ha jól gyakorlod, valódi eszközként, a magadon való munkán, hogy isten képére faragd magad. Néha ráspoly, néha véső, néha légkalapács kell, néha csak egy simítás a legfinomabb csiszolópapírral. Ezeket a szobrász sem egyszerre használja.
Az információk halmozása csak fél tanulás tapasztalat nélkül. Elolvashatsz mindent a futásról, annak aerodinamikájáról, a test energiafelhasználásáról, pszichológiájáról, stb. Lehetsz ettől a futás elismert szakértője, de ha nem szoktál futni, mit ér a sok információ? Hát még, ha nem is tudsz futni? Akkor minek halmoztad fel, elvéve az energiát olyasmitől, amiben jó lehetnél? A mai, embert uralni kívánó kor mestere ennek. Energiarabló információrögzítésre kényszerít gyerekkortól, ami megakadályozza, hogy gyakorold és megtanuld azt, amitől szabad és teljes lehetnél. Ne hagyd magad, játszd ki az istentelent, ő a rabtartód, de csak ha hagyod!
Én nagyjából így gyakorlok. Remélem neked is segít.
Mészáros Szabolcs