Manapság, a mindent az anyag szempontjából vizsgáló világunkban szinte ismeretlen az a tény, hogy számos mitológiában, ahogyan a görögben is, a teremtés rendjének törvényeit és az anyagot alkotó elemeket, erőket nevezték isteneknek, vagy, olyan nagy tudású lényeket, kik az emberi szintet jóval meghaladó mértékben értették és alkalmazták ezeket az erőket, törvényeket. Korunkban ezeket a történeteket is a saját képére formálja, önigazolására használja az anyag embere. Ezért azt gondoltam, nem árt némi helyreigazítás e téren sem. Nem ígérem, hogy sűrűn fogok ilyesmivel jelentkezni, de olykor-olykor, ha időm engedi, igen. Fogadjátok hát szeretettel az első részt, Ganümédész meséjét.
Ganümédész rövid története
„Ganümédész a Trója nevét adó Trósz király gyermeke a görög mitológiában, aki szépséges ifjúvá serdült.
Egyszer Ganümédész az Ida hegyen legeltette nyáját, amikor Zeusz megpillantotta a szépséges ifjút, és beleszeretett. Sas képében leszállt hozzá, és felvitte magával az Olümposzra. A fiú az istenek pohárnoka lett, és így megkapta a főistentől a halhatatlanságot is.”
Más történetekben csodás fuvolajátéka, mellyel nyáját vezette, volt az, ami miatt a főisten beleszeretett.
Az is szerepet kap, hogy olyan magasan legeltette nyáját, hogy ott már felfigyelt szépségére és játékára Zeusz.
Ezt a történetet manapság a homoszexualitás egyik legkorábbi példájaként tartják számon. Ez ékes példája annak a jelenségnek, hogy minden kor csupán a maga szintjén képes értelmezni a világot. Nézzük meg egy más nézőpontból a történetet.
Zeusz, a Nap minőségeként, mint fény és a teremtéstörvények összesége volt jelen a mitológiában, így egy róla szóló történet aligha utalhat az emberi szexualitásra, bármilyen irányultságú legyen is az.
Eredeti olvasatában ez a történet sokkal inkább arról szól, hogy a király fia a nimfák hegyén legeltette nyáját. E lények a víz és a tisztaság istennői a görög mitológiában. E hegy megtisztító vizeiről, forrásairól volt híres. Itt, legeltetés közben egyre magasabbra jutott. A nyáj minden esetben a népet jelöli, aki egyfajta isteni irányú vezetést kap valakitől. E vezetettség szintjének fokmérője a magasság. Mint a magas, hegyi legelőkre vezetés a történetben. Tehát Ganümédész, mint isteni irányadó, vezető, nagyon magas szinten végezte dolgát, kinyilvánítva az anyagban az istenit. Ennek jelképe a fuvola, aminek hangja, mint minőség kiterjesztő átrezgeti, emeli az anyagot. tehát a Ganümédész által megjelenített és az anyagban megnyilvánított isteni minőség hatott a nyájára, nem csupán megjelent számukra, de átalakította, emelte őket. Egyre magasabbra, a nap, a fény, a törvény, Zeusz felé.
Olyannyira, hogy a főisten felfigyelt a fiúra. Tehát elérte ez isteni minőséggel való egységet.
Erre utal a szerelem. Mint az egység, egyé válás kifejezése. Mely csak a teljes elfogadás által jelenhet meg. Innét ered az isten szerelme kifejezés is. Tehát a királyfi, egyé vált a nap által képviselt isteni törvényekkel. És mint ilyent, a fény kiemelte az anyag körforgásából, és az istenek közé emelte. Mondhatjuk, hogy irány és példaadó munkája által Ganümédész elérte az isteni törvénnyel való egységet, és ezzel kilépett az anyag földi köréből. Erre utal, hogy Zeusz az istenek pohárnokává tette.
Ganümédész csillaga a Vízöntő csillagkép közepén helyezkedik el. Ez a csillagkép mint minőség az élet isteni felé feltárt értékéről szól. Arról, hogy cselekedeteim célja az anyagi élet isteni minőséggel való átjáratása (Átrezgetés, a fuvolazenével). Ez már nem a saját megtisztulásomról, hanem az élet megtisztításáról szól (A nyáj magasba vezetése, ahol már az istenek látják, a megtisztító források hegyén). Az ezzel a minőséggel összhangban levő ember a tapasztaltokból szerzett tudását át kell hogy adja a világnak (megint csak a vezetés, és a fuvola hangjával való, fizikai átminősítés). A benne rejlő isteni lehetőségeket már meglátta, megértette és feltárja az ember (nyáj) és az isten (Zeusz) számára is. Ez által a működtetett tapasztalat által új minőség születik (halhatatlanság, istenek pohárnoka). A megtisztítás, a tudás és önmaga feltárása és az istenivel való összekapcsolódás (szerelem) által megjelenik a fény, az isteni tér határtalansága (halhatatlanság).
Ez a tudás már új (magasabb szintű) világokat nyit meg, és a tudás hordozója összekapcsolja ezeket a világokat (megmutatja a nyájának).
Az, hogy a vízöntő ezen minőségének megvalósulásához mire van szükség, egy másik, hosszabb történet lenne. ha igény van rá, jelezzétek és arról is írok majd.
Az írás ihletét a mai, Gnümédesz-Jupiter együttállás adta.
Üdvözlettel, Mészáros Szabolcs