Mi a keresztelő?
A keresztelés egy ősi szer, mely nem köthető, a mai keresztény hithez.
A kereszt a tér és idő szimbóluma, mely az emberben találkozik. Az ember tehát, a kereszt közepe.
Ez a szimbólum jelképezi az ember útját és lehetőségeit, melyek térben és időben megnyilvánulva segítik isten felé.
– A kereszt szára az életfa, vízszintes tengelye pedig az isteni minőség jelképe.
A keresztelés annak jelképe, hogy az ember, vállalja ezt az utat, és élete során isten felé tart. Tehát végigjárva az életfát, megérti istent az élete során, és az így meglátott értékek szerint él, ezáltal, a legjobb tudása szerint kiterjeszti istent ebben a világban, a kereszt vízszintes tengelye mentén.
– A tér, melyet a kereszt vízszintes szára szintén szimbolizál, az anyag, melyben az élet megjelenik, és amely működteti azt. E tér, anyagként és erőként, az elemeken át nyilvánul meg. Ezért keresztelnek vízzel, és ezért mutatják be a gyermeket a napnak, és tesznek esküt ezen elemek előtt a szülők, mert a víz és a tűz a két fő teremtő erő megnyilvánulása, ható és befogadó erő.
A kereszt függőleges tengelye az idő, mely meghatározza a térben szerzett tudást.
A keresztség teret nyit e teremtő erők számára, hogy megjelenjenek, és vezessék a gyermek életét. Megnyitja a teret isten felé, és időt ad, hogy a megkeresztelt életében betölthesse e teret, és eljuthasson hozzá. Az anyagi világban megszülető ember, tanul, a nehézségek által küzd meg önnön tökéletlenségével, így csiszolódik, és érti meg isten törvényeit. Ám az anyagi lét nehézségei elfedik istent, így őt megtalálni, tőle vezetést kapni nehéz, szinte csak közvetve lehet. A keresztségkor megnyilvánuló erő egy kaput nyit, mely az ember élete során, jelzőfényként, egy közvetlen jelként vezeti őt az isten felé tartó úton. Ezt a jelet nem homályosítja el az élet, ehhez mindig visszatalál asz ember, ha igénye van rá.
Ez az erő az ősök segítsége által nyilvánul meg, akikhez a vérvonalunk által kapcsolódunk. Így a kereszteléssel őseink nyitják meg terünket isten felé.
E térben a gyermek élete során megnyilváníthatja a vérvonala tudását, az ősök által elért isteni minőségeket. Ezért a keresztelés összeköt az ősökkel.
A szer után tehát, Isten támogatja a gyermeket, egy magasabb szintű kapcsolaton át, melyet a keresztelés nyit meg, és amelyet a nap, a víz, és az ősök tartanak fenn. Ám e támogatás, csak a szülők segítségével tud kiteljesedni, csak az ő áldozatos munkájuk vezethet arra, hogy a megkeresztelt nem veszíti szem elől az isteni útmutatást, mert annak keresése élete fő vezérvonalává válik.
A keresztelés a szülők esküje tehát. A gyermeket nem kötelezi, számára csak ad, egy plusz teret, és plusz lehetőséget. Hogy e teret betölthesse, a szülők felelőssége, akik esküvel kell, vállalják, hogy a gyermeket isten és az élet tiszteletére tanítják, a terét megadják, hogy isten felé tarthasson. Ezen útján támogatják, és ebben nem korlátozzák.
Szakrálisan a víz, az isteni élet, és áramlás, a hozzá vezető út irányadója, és a vele áramló élet tere. A kereszteléssel e térbe helyezzük a gyermeket, hogy a korból kiszakadva, istenbe térhessen. E térnyitáshoz, és az úthoz a nap, isten törvényének és erejének kinyilvánítója ad segítséget. Tehát a nap és víz, az élet megnyitásának szere ez.