Mivel ígéretet tettem arra, hogy az ez évi írásokat a parancsolatok tematikájának gyöngysorára fűzöm fel, ám a legutóbbi írás csak részben illeszkedik e sorozatba, elkészítettem egy, az első parancsolathoz illeszkedő, és egyúttal, véleményem szerint napjainkban aktuális témával foglalkozó írást.
Egy barátom a minap azt kérdezte; a világunk látványosan pusztul, mit tehet az ember azért, hogy összhangba kerüljön az élettel, az Isteni renddel, és elkerülje ezt a pusztulást?
Esetleg meditáljon többet, végezzen több tisztító gyakorlatot?
Erre azt válaszoltam, a meditáció, és a gyakorlatok jók, mert egy adott irányba fordítják a figyelmét, megerősítik a szándékait, de a világ csak a tetteire reagál.
Ha a tettei egységben vannak az Isteni renddel, akkor nincs mitől félnie, akkor sem, ha esetleg nem éli túl a változásokat.
De hogyan kerülhet egységbe az Isteni renddel? Honnét tudja, mi az? És neki mit kell tennie annak érdekében, hogy meglássa? Ezekre a kérdésekre keresek most választ.
A válasz röviden az, hogy a nehézségek elkerülésének egyetlen, általam ismert biztos módja, az isteni törvénnyel való egység, vagy legalább is a folyamatos törekvés annak elérésére.
Az egység elérésének általam ismert legjobb módszere pedig az istenire való hangoltság. Hogy ez mit jelent, rövidesen kitérek rá.
Egyébként erről az egységről, és hangoltságról, mint az élet alapja, szólt az első parancsolat is. Erről itt olvashattok röviden.: http://egiut.hu/a-tizparancsolat/
Bővebben pedig az idén kiadásra kerülő, Ősi Keresztény Tanítások könyvsorozat első, A Tízparancsolat című részében olvashattok majd.
Ha egységbe kerülök az isteni törvénnyel, egységben leszek a teremtéssel. Akkor, mivel egy vagyok az élettel, nem árthat nekem semmi.
Erről szól a „Ha Isten velem, ki ellenem?” mondás. Ám Isten csak akkor van velem, ha én keresem a vele való egységet. És ha megtalálom az egységhez vezető út egy lépését, akkor ahhoz igazodom, aszerint cselekszem.
Nem Isten kell, hogy hozzám igazodjon. Nem ő kell, hogy megkeressen engem. Nem én szabom a vele való egységem felételeit. Ezek a feltételek a teremtés törvényei, melyekhez vagy igazodom, vagy nem.
Ezért hiábavaló az olyan ima, amely arról szól, hogy mentsen meg az Isten a saját döntéseim következményeitől. És ha megteszi, ígérem, jobb ember leszek, imádkozok, templomba járok, stb.
Ez nem Isten, vagy a vele való egység keresése. Hanem annak a kifejezése, hogy nem érdekel mit tettem, Isten oldja meg, és én majd megjutalmazom érte, mert én vagyok végső soron, önmagam Istene, minden, a teremtő is hozzám igazodjon, engem szolgáljon tehát.
Istent az „érdekli” hogy a rám bízott feladatom, a belső tartalmam, amit ő a rendelkezésemre bocsátott, és ami a vele való egységem kulcsa, megjelenik-e az életemben, vagy sem. Ez az Istentől kapott tartalom, fény és irány, amit életről életre mind magasabb szinten kell, hogy képviseljek, nem más, mint a lelkem.
Tehát a lélek nem érzelmi világ, vagy egy ködös, szellemi-spirituális fogalom, hanem Isten fénye, egy aspektusa, melyhez, ha hangolódok, és útmutatásaihoz igazodok, annak mentén mind többet megértek a teremtés rendjéből, amit ezen a területen, megjeleníthetek az anyag világában. Tehát ez a tőle kapott életem célja és iránya!
Tehát Istent ilyen értelemben csak az „érdekli”, hogy követem-e a lelkem irányát, ami minden embernél egyedi, és megjelenítem-e az általa adott tartalmat a világban, amelynek megjelenése, a tudás szintjétől függően, különböző lehet. Ugyanis ez a feladatom. Persze, életről életre más területen, és szinten.
Ezen az úton járva válok önmagammá, értem meg a teremtést, és a megértettek megvalósítása által válok eggyé a törvénnyel, saját utammal itt, az anyag világában is. És így nyilvánítom Istent, mint teremtő társa, a tudásomhoz mért szinten.
Tehát, az egységem kulcsa a hangoltság, és az a szerinti tettek! Az, hogy mindig az általam ismert legmagasabb szintű törvény megvalósítását, annak eszközeit keresem, a szerint döntök, mindegy, hogy a hatalomvágy, haszonvágy, vagy az istentelen világ nyomása által kiváltott félelem mit diktál.
Ilyen szempontból mindenki igazsága más és más. És amíg nem sérti a teremtés rendjét, helye van a világban (akkor is, ha sérti azt, bár akkor nem kell vele azonosulnom, nem kell teret adnom neki, de el kell fogadnom a saját terében, mint más szintű megnyilvánulást).
Meg kell értenem, hogy a világ nem hozzám, az én igazságomhoz igazodik, hanem meg kell értenem a világ igazságát, és nekem kell hozzá igazodnom. Amíg ez nincs meg, folyton törni fogok, hisz nem az élet, hanem az önkény határoz meg, amely gyakran szembe halad az élet áramlásával.
Ennek az útnak eszköze a lelkemre (és azon át, a saját utam szerint az Istenire), való hangoltság és a vele való egység elérése tettekkel. Mert ki kell terjesszem ezt a tartalmat a világban. Erre hívattam!
Ezért nem működik a társadalmi megfelelések, az erkölcsös jóság, vagy vallásosság útja.
Lehetek én jó ember, ha nem teszem meg azt, amire születtem. Lehetek vallásos ember, ha nem teljesítem be azt, amire születtem. Isten törvénye a saját utam szerint mér.
Lehet, hogy ezeket az utakat járva közvetlen kárt nem okozok az életben, de nem is teremtem meg azt, amire a teremtő engem alkotott. Energiáit másra használom, olyan utakra, melyeket mások jónak mondanak, de nem keresem a saját teljességem, Istennel való egységem, és a teremtésért végzett munkám útját. Mindenki a saját lelke útján, hangoltsággal és munkával teremtett egységgel érheti el Istent! Ezt kell, hogy megértsd.
Ehhez meg kell, hogy tudjam, mi az én utam. Amihez nem elég a mechanikus jóság, vallásosság útja. Ehhez keresnem kell, mi az, ami belülről lelkesít, aminek létrejöttéért képes lennék élni és meghalni. Ezután képviselnem kell ezt, akár az ember világával szemben is, mert nem az embernek kell, hogy megfeleljek, hanem Istennek. Más ember nem tudja, mi az én utam, csak én, ha keresem.
Ha tudom, hogy kivé kell válnom, mi a célom, és őszintén vizsgálom, hol állok most ehhez képest, meg tudom határozni, ki vagyok én. A mai világ önmeghatározó módszerei erre alkalmatlanok, csak az anyaggal azonosult elme és érzelemvilág önigazolásaira képesek. Mert nem a fényből indulnak ki, hanem az anyagból.
Ha tudom, hogy ki vagyok, merre tartok, és elindulok ezen az úton, dolgozhatok a világgal való egységem eléréséért. Előbb nem, hisz ha nem tudom mi a tartalmam, és nem dolgozom érte, tanulva, hogy működik a világ ebből a megközelítésből, akkor nem tudok kapcsolódni a világgal, hisz csak illúziók, elképzelések mentén keresem a kapcsolódásaimat.
A világgal való egységet pedig úgy érem el, ha kiállok a belső tartalmamért, és az általam már megismert törvényekért, és ezek mentén cselekszem, alkotok, még ha sérülök is. Mert az ember világa nem az Isteni törvényre alapul. Szemben áll azzal. Ezért ha hozzá igazodok, eltávolodom a lelkem útmutató fényétől.
De ha nem igazodok az emberi istentelenséghez, sérülni fogok. Hisz ők uralják az ember terét. Hogy vállalom-e ezt a sérülést, vagy nem, ez a vizsgám Isten előtt.
Vizsgám, mely igazolja, hogy a fény felé tartok, vállalva, hogy ezért teret vesztek, sérülök az anyagban, vagy az anyaghoz igazodom, elfordulva a fénytől. Ez az út sok anyagi sérüléssel, támadással jár, hisz az istentelen emberi megközelítés minden eszközével pusztít mindent, ami Isteni. Ez egyre inkább így lesz, ezekben az időkben, mikor az egész társadalmi és hatalmi berendezkedésünk, világképünk az istentelenségre, az anyag imádatára és a sátán szolgálatára alapul.
Ez a próbája annak, hogy a fényt, vagy a halát választom e, ami az anyaggal való azonosság sajátja.
Nagyon fontos sarokkő még ezen az úton, a másokkal való egység elérése. Hisz ahogyan a lelkemmel való összhang mentén végzett munka kiterjeszti az istenit, az életet a saját világomban (a térben, amit én töltök meg élettel, a munkám által), úgy a másokkal, közösségben végzett munka ezt a teljes világunkban kiterjesztheti.
Ahogyan egy egyén lelke a teremtés egy aspektusa, úgy egy nemzet a teremtés egy minőségét kell, hogy képviselje a világban. És a nemzetek egysége a teremtés egészét, ennek a világnak a megjelenési szintjére vetítve. Tehát nagyot alkotni, a világon változtatni csak a lelkükhöz hangolt, isteni törvény szerint egységben lévő emberek tudnak.
Ahogyan az Istentelen erő, az egyént, hamis ideákkal és vallásokkal igyekszik elvágni a lelkétől, Istentől, úgy az emberek egységét, a nemzeteket, társadalmat, hamis nemzetekkel, hamis vezetéssel és jogtalan, igazságtalan és istentelen törvényekkel igyekszik eltávolítani a teremtéssel való egységtől, annak megjelenítésétől.
Hisz az ő uralma csak az anyaggal azonos ember felett tarható fenn. Az Isteni fénnyel azonos emberek nem uralhatók. És ha ilyen emberek egységet alkotnak, elsöprik az uralmát, hisz rajtuk át már nem egyéni, hanem nemzet, és világ szinten nyilvánulna meg Isten fénye és törvénye.
Ezért a sátán és szolgái hamis törvényt, vezetőket, hitet, világképet, igazodást és társadalmat adtak, melyet az abban élő ahhoz igazodó, és abból táplálkozó ember mindig védeni fog azzal szemben, aki a fényt keresi.
Megfigyelted már, hogy a jóságos, felvilágosult, spirituális és vallásos emberek milyen hévvel esnek neked, ha elmondod, tényekkel alátámasztva, miért igaztalan, önigazoló ez vagy az az elképzelésük?
Láttad már, hogy a logikában, elmében hívők milyen fanatikus hévvel támadnak, ha rámutatsz, tényekkel alátámasztva, hogy az élet, és a világ nem csupán anyag?
Tapasztaltad már, hogy a környezetedben élő, átlagos, tisztes emberek hogy meggyűlölnek, ha akár csak részvételed megtagadásával rámutatsz arra, hogy köznapi, kéz-kezet mos alapú kis mutyizásuk milyen igaztalan?
Hallottad már állami, banki, stb. alkalmazottak panaszát, akik nem értik, hogy ők jó emberek, mégis igazságtalan velük az élet. És megélted, hogy fordultak ellened, mikor erre válaszul rávilágítottál, hogy ha egy olyan urat szolgálnak, minden erejükkel, aki az emberek rabságáért, az Isten eltörléséért dolgozik, miért várják, hogy imáikért, szép gondolataikért cserébe, tetteiket figyelmen kívül hagyva, segítse őket az élet?
Ők mind ellened fognak fordulni, ha az Istent keresed. Nem csak a kor szelleme formálta őket ilyenné. Ők maguk akartak ilyenné válni, hisz az életben semmi nem történik véletlenül, és az ember szabad akarattal bír. Maximum nem akarja látni az igazságot. Lusta hozzá, és kényelmetlen számára, így gyűlölni kezdi azt. És az Istentelent teszi meg igaznak, hisz az táplálja.
De ha így, ennek ellenére is kiállsz a fényéért, még ha csak a napi munkádban, tetteidben, viszonyulásaidban is, nincs mitől félned.
Ha pedig hozzájuk igazodsz, semmiféle vallás, feloldozás, ima, állami hatalom, pénz, vagy a köz semmiféle elismerése nem óv meg a tetteid következményétől. Mert Isten törvénye nem az ember szerint mér.
Ne azért keresd Istent, hogy jól élj, vagy túlélj. Tégy a lelked szerint, mindig, és ne törődj azzal, az jó vagy nem jó neked. Nem baj, ha bántanak érte. Az csak az anyag. Ne legyen szempont az sem, hogy mit nyersz általa. Tégy meg mindent, bármibe is kerül, és higgy a teremtés törvényének igazságában. Amit kapsz érte, az jár neked, eddigi tetteid alapján. Ha csapás, tanulj belőle, vizsgáld, mit tettél rosszul, amiért ez jár neked, és változz. Ha belehalsz, nem számít, legalább újrakezdheted a tanulást, egy új tapasztalattal gazdagabban. De ne törj meg, szüntelenül a lelkedet keresd, és a szerint élj!
Csak a teremtés fénye számít, az anyag múlandó. Nem félhetsz attól, mi lesz vele. Te mindig a fényt kövesd, és akkor semmi baj nem érhet, hisz „Ki Istennel van, ki tehet az ellen?