Az Útról

Ez a rövid írás az ember útjáról szól. Talán hasznotokra válik.

 

Szilárd öntudatod merevség, világról való tudásod bilincs. Rajta túl végtelen szabadság.

Lerombolni falaid, ha azt hiszed, tudod hogyan kell, lehetetlen. De ha csupán törekszel, és erőd iránya szabad áramlás, elméd korlátja híján, akkor leomlik mind. Célod legyen egy.

Az üres égben elmerülés határtalan, a vándorló szél gyökértelen. Minden volt, lesz és az áramló, teremtett erőből fakad. Csak elméd börtöne határol el tőle. Legyél szél és tiszta ég, elmédbe úgy tekints, mint a nap ragyogása az égre. Mindent átható, élő, külső erő. Tápláló, de nem egy. Így oldd fel az elkülönülést, hogy szabadságba érj.

A tér le nem írható, formába nem önthető, nem sötét, nem fehér. Mindez elméd játéka. A fény örök, elméd képe be nem szennyezi. Nem jó és rossz, ez csupán illúzió játék. Tudatosságod lélek fényét anyag elme el nem fedi. Látod vagy nem, szabad akarat.

A teremtő végtelen, így gondolva rá szorítod korlátok közé. A lelkem végtelen, így szakasz el tőle. Elméd adta illúzióra a végtelent ne cseréld. A fény nem korokban mér, nincs számára idő. Forma és anyag nélküli, és minden belőle van. Te magad vagy, ha erről gondolkodsz, halálod kezdete. Ám ha szabad vagy a fényben, megszűnik forma és halál.

Ne gyakorolj semmit, amit kigondolsz, de szándékozd a fényt. Viselj mindent, mit az anyag rád mér, de tudd, hogy az nem te vagy. Ne kövess tanítást. Ne keress szabadságot, ne vágyd a boldogságot. Szándékod fény töltse be, irányod ő adja meg, tégy úgy, hogy a cselekvéssel nem vagy egy, csupán a fénnyel. A megértésből alázat fakad, az alázat egységében hozza el a szabadulást.

Vess el minden ragaszkodást, illúzió szülte szándékot. Csak a fény vezette üres szándék töri meg a sodródást. A csónak, ha olyan vezeti, ki nem látja a vihart, hánykolódik, ám a világító torony fényét követve, ha nem is látod hol vagy, eléred a partot.

Döntésed szülte tett hoz szabadságot. Ne dönts, és sodródsz, ne tégy, és szenvedsz. Tégy bátran, azonnal, minden erőddel. Nincs szükséged másra, csak az üres elme adta fényre. Ragadd meg, és kardjával oszlasd szét a homályt, cselekedj és szabad leszel.

Gyakorláshoz való ragaszkodás nélkül, kötetlen jelenléttel, könyörtelen szabad akarat szülte állandó figyelemmel szüntesd meg a kettősséget. Fény, és anyag különbsége rabbá tesz, te légy a tükör, engedd el az anyag tükröződését, ne vágyj rá, ne légy egy vele, add át magad a fénynek, amely egy pillanat alatt eloszlatja a korok szülte sötétséget.

Az elme csak magát látja, nem mutat túl önnön korlátain. Hogy ismerné meg a végtelen fényt, ki vele azonos? Fény, vagy elme világa a tiéd? Most válassz, holnap már végtelen korokkal késő neked.

A teremtő fénye minden bűnt és vágyat felold, semmi benne minden. A meg nem született birodalmában jelen van minden megnyilvánulás. Miért keresnéd máshol? Nem elfogadásodtól és elutasításodtól függ a teremtés rendje, csak a te korlátaid.

Nincs remény és feloldozás, nincs boldogság, bűn és szabadság, csak a teremtő fény tengerének ragyogó hullámzása.