Ez az írás, bár nem saját tanítás, de jó összefoglalása az út alapjainak. Ez az írás, és néhány másik, amit feltöltök, minden gyakorló hasznára válhat.
Az út buktatói és lépcsői, a „gonosz kísértése”
Akkor Mára, a gonosz Kísértő, látomást varázsol a nagyra hivatott tökélyharcos szeme elé.
Megmutatja neki mind a nyolc hatalmas poklot telis-teli sok száz, sok ezer, sok százezer
tökélyharcossal, és így szól a tántoríthatatlan tökélyharcoshoz:
Azok a nagyra hivatott tökélyharcosok, akiket a Beérkezett tántoríthatatlannak nevezett, a
nyolc hatalmas pokol valamelyikében születtek újra. Mivel Téged is annak nevezett, Te is ide
fogsz újraszületni. Vond hát vissza a tiszta teljesség elérésének szándékát! Hagyd a pokolba!
Ha a pokolba kerülsz, mit tehet érted a Buddha? Ha azonban lemondasz erről a szándékodról,
akkor magas égi birodalomban nyerhetsz újjászületést.
Ha a tökélyharcos erre sem inog meg és nem bátortalanodik el, jól tudván, milyen lehetetlen,
hogy egy nagyra hivatott, tántoríthatatlan tökélyharcos egy rossz-létben szülessen újra a saját
akarata ellenére, akkor ez annak az ismérve, jele és jellegzetessége, hogy ezt a nagyra hivatott
tökélyharcost már semmi sem tántoríthatja el a felülmúlhatatlan, tiszta teljességtől.
Akkor aztán Mára, a Gonosz, egy aszkéta ruháját ölti magára, és így férkőzik a
tántoríthatatlan tökélyharcos közelébe. Így szól hozzá:
Felejtsd el, amit eddig tanultál! Tagadd meg, amiben eddig hittél! És ha így teszel, majd újra
és újra eljövök hozzád, és elmondom neked, hogy az, amit most hallottál, nem a Buddha
tanítása, hanem költemény; költők önálló alkotása. Viszont az, amit én tanítok Neked, az a
Buddha tanítása, az a Buddha szava.
Ha ilyen szavak hallatán a tökélyharcos meginog és összezavarodik, akkor nem őróla beszélt
a Beérkezett. Nem biztos, hogy ez a tökélyharcos eléri a felülmúlhatatlan, teljes és végső
megvilágosodást. İ nem az, aki a tántoríthatatlanság tartományában jár.
Azonban a nagyra hivatott tökélyharcos akkor sem inog meg és zavarodik meg, amikor ezeket
a szavakat a gonosz Mára szájából hallja, hanem rábízza magát a valóságra; megbízik a
születetlen és múlhatatlan, minden feltételtől független végső valóságban, és nem követi
mások hitét. Olyan, mint egy ellent-legyőzött arhat, akinek elfogytak a szenvei; nem követ
senki mást, hogy neki higgyen, hanem közvetlenül a végső valóságot tartja szem előtt, és így
nem talál hozzá utat a Kísértő. A nagyra hivatott, tántoríthatatlan tökélyharcost sem
zavarhatják meg azok, akik a tanítványok vagy az önmagukra-ébredők útján járnak; nem
süllyedhet vissza azok szintjére. A mindentudás elérésére összpontosít, és a végső
megvilágosodást tartja szem előtt.
Szubhúti! Amikor a nagyra hivatott tökélyharcos eléri a tántoríthatatlanság tartományát, akkor
nem kerülhet mások befolyása alá. Ez annak az ismérve, jele és jellegzetessége, hogy ezt a
nagyra hivatott tökélyharcost már semmi sem tántoríthatja el a felülmúlhatatlan, teljes és
végső megvilágosodástól.
Akkor aztán megint odamegy valaki a tántoríthatatlan tökélyharcoshoz, és azt mondja neki:
A tökélyharcos útja az élet forgatagának az útja! Vess véget a szenvedésnek most rögtön! Ne
kelljen többé átélned az élet forgatagába való visszatérés szenvedését és kellemetlenségeit!
Hiszen most rögtön elejét veheted, hogy halmazaid újra képződjenek, mi értelme magadra
venni újabb halmazokat?
Ha a tökélyharcos erre sem rezdül és nem esik kétségbe, akkor Mára, a Gonosz, maga megy
elébe, és így szól hozzá:
Nézd meg azokat a nagyra hivatott tökélyharcosokat, akik számtalan világkorszakon át
ellátták a győztesen eltávozott buddhákat mindenféle javakkal, kezdve a ruhától az élelemig;
akik számtalan világkorszakon keresztül szolgálták tiszta életmóddal a számtalan
megvilágosodottat, akik rengeteg buddhát imádtak és istenítettek, akik számtalanszor
kérdezték a buddhákat, hogy miként kell a tökélyharcosoknak viselkedniük és cselekedniük,
meghallgatták a beérkezettek válaszait, és akként cselekedtek és gyakoroltak! Jóllehet
mindenben követték a buddhák tanítását, mind a mai napig nem érték el a teljes és tökéletes,
végső megvilágosodást! Betartották az útmutatásokat és kitartóan gyakoroltak, mégsem érték
el a mindentudást! Hogy képzeled, hogy te majd egyszer elérheted?
Ha még ettől sem zavarodik össze, és nem inog meg, akkor Mára, a Gonosz, eléje varázsol
egy csomó szerzetest és így szól hozzá:
Ezek ellenséget legyőzött szerzetesek, akiknek erkölcsi szennyeződései kiapadtak. Eredetileg
ők is a teljes megvilágosodásra törekedtek, de útközben elérték az arhatságot, és megálltak.
Hogy gondolod, hogy te majd eléred a teljes megvilágosodást?
Ha a nagyra hivatott tökélyharcos erre sem jön zavarba és nem inog meg, akkor ez annak a
jele, hogy ezt a nagyra hivatott tökélyharcost már semmi sem tántoríthatja el a
felülmúlhatatlan, teljes megvilágosodástól.
Ha a nagyra hivatott tökélyharcos másoktól ilyen lázító szavakat hall, ám lélekben mégsem
fordul el a valóságtól, nem tántorodik el tőle, nem gondolja meg magát, és átlát Mára
valamennyi fondorlatán, akkor teljesen kizárt és lehetetlen, hogy az önfelülmúlókat gyakorló,
nagyra hivatott tökélyharcos el ne érje a mindentudást. Teljesen ki van zárva, hogy az a
nagyra hivatott tökélyharcos, aki így gyakorol és így mélyíti el ismereteit, aki nem tágít
azoktól a gyakorlatoktól, amelyeket a Beérkezett tanított neki és az önfelülmúlókkal
összhangban van a felfogása, bedőljön Mára fondorlatainak. Ha a nagyra hivatott
tökélyharcos felismeri Mára mesterkedéseit, és ilyen, lázító szavak hallatán sem fordul el a
valóságtól, nem tántorodik el tőle, nem gondolja meg magát, és átlát Mára valamennyi
fondorlatán, akkor az annak az ismérve, jele és jellegzetessége, hogy ezt a nagyra hivatott
tökélyharcost már semmi sem tántoríthatja el a felülmúlhatatlan, teljes megvilágosodástól.
Továbbá, Szubhúti, a nagyra hivatott tántoríthatatlan tökélyharcos nem alkotja meg a forma
képzetét, nem hozza létre a forma képzetét. Ugyanígy nem alkotja meg az érzet, az ismeretek,
a késztetések és a tudatosulások képzetét; nem hozza létre ezeknek képzetét. Hogy miért
nem? Azért, mert a tántoríthatatlan tökélyharcos tévedésmentesen fogja fel a tartamokat,
mivel azok önnön jegyükben üresek. Ezért egyetlen tartamot sem tárgyiasít el, nem alkotja
meg, és nem hozza létre őket. Ezért mondják, hogy ő az, aki el tudja viselni a keletkezetlen
valóság születetlen tudomását. Szubhúti! Ezekből az ismérvekből, jelekből és
jellegzetességekből lehet megtudni, hogy ezt a nagyra hivatott tökélyharcost már semmi sem
tántoríthatja el a felülmúlhatatlan, végső megvilágosodástól.
Akkor aztán Mára, a Gonosz, szerzetesi álruhában férkőzik a tántoríthatatlan, nagyra hivatott
tökélyharcos közelébe, és így szól hozzá:
Hagyj fel nagyra hivatott tökélyharcosi törekvéseddel! Olyan a mindentudás, akár a légüres
tér! Nincs is olyan, hogy mindentudás! Ki az, aki megismerhet egy ilyen, nem létező dolgot?
Biztosra veheted, hogy soha senki nem fogja elérni a teljes és végső megvilágosodást! Mind a
megvilágosodó, mind a megvilágosodás; mind a megismerő, mind a megismerendő tartamok
olyanok, akár a tér. Teljesen hiába fáradozol! Mára tanítása az, hogy elérhető a
felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodás!
Az a nemes ifjú vagy nemes leány, aki felismeri, hogy ezek a lázító szavak Márától
származnak, meggondolja, meggyőződik róla, s miután meggondolta, ahhoz tartja magát, nem
ingadozik, és nem zavarodik össze. Szubhúti! Ezekből az ismérvekből, jelekből és
jellegzetességekből lehet megtudni, hogy ezt a nagyra hivatott tökélyharcost már semmi sem
tántoríthatja el a felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodástól.