Mi is az ima?
Az ima, egyszerűen fogalmazva, egy hangolódás, a szándék fókuszált kifejezése.
Az ember minden pillanatban a tudatalattijának, a tudatának és az ego-jának irányai, reakciói, képzetei, és a külső erők hatásai közt sodródik, csapong. Miközben valamit szeretnék, arra vágyom, egy érzelem motiválta hatás alatt állok, de közben testérzeteim vannak, álmos és éhes vagyok, kényelmetlenül ülök, miközben valahol nyomasztanak a munkám nehézségei, a konfliktusom a csalással, stb. Tehát hiába gondolok egy dologra, a figyelmem nem fókuszált, és így erőt sem tudok belevinni a gondolatba, nem jelenik meg vele valós szándék, csak az elme egy sodródó felvillanása a napi több tízezer közül. Nem vagyok rá hangolt.
Ha az adott dolgot kimondom, és azt mondom, amit szeretnék (pontosan megfogalmazom), és mialatt mondom, arra koncentrálok, minden erőmmel, akkor az már egy imaszerűség. Szerűség, mert ebben a konszenzusban feltételezzük, hogy az ima isten felé tart. Így a valódi ima másik ismérve, hogy összhangban áll az élet törvényszerűségeivel.
Tehát azért imádkozom, hogy valami amit szeretnék elérni, megjelenjen az életemben. Ezt tehetem a törvénnyel összhangban, és vele szemben is, mivel hogy szabad akarattal rendelkezem.
Ha az imám szemben áll az élet törvényével, az attól van, hogy olyan dolgot kérek, ami nem jár nekem, mert nem dolgoztam meg érte, vagy igazságtalanul és szándékoltan mások kárára van.
Tehát ne imádkozzam a vágyaim beteljesüléséért, ha nem dolgozom meg értük.
Az ilyen ima is valóra válhat, mert az emberek ego-ja, elméje vágyai egy hatalmas erőteret mozgatnak, ami nem az élet törvényszerűségeit, hanem az emberi tér áramlásait követi. Ha erős akarattal szándékozom, vagy minden energiámmal vágyom azt, ami nem jár nekem, és eközben átadom magam ennek az erőnek, akkor az megadja, amit kértem, de cserébe átadom magam a vágyak sodródásának, és mivel olyasmit veszek el, amiért nem tettem, felborítóm az erő egyensúlyát, így ártalmára vagyok az életnek.
Ha összhangban imádkozom az élet törvényével, akkor útmutatást kérek, vagy lehetőséget a munkára. Ha a vágyak beteljesülésére vonatkozó fenti példát vesszük, akkor arra kérem az imában istent, mutassa meg, hogyan, milyen munkával teljesíthetem be a vágyamat, vagy esetleg mutassa meg, miért nem értem el eddig, mi a hiba bennem, amin még dolgoznom kell, mit kell megtennem érte?
Ugye, milyen óriási a különbség!
Tehát az imával helyesen hangolom magam, a figyelmem az élet áramlására, az isteni törvényre, miközben pontosan megfogalmazom és szándékozom, hogy mit akarok. És ha a törvény szerint az jár nekem, mert már megdolgoztam érte, az élet utat mutat majd.
Tehát a teremtés, mutat utat, az életen át, nem valamiféle őrangyal, vagy természetfeletti entitás!
És ezzel kapcsolatban egy kis kitérő!
Gyakran találkozom az elképzeléssel, hogy az őrangyal foglakozik az imáimmal, stb. Őrangyalnak maximum a saját lelkem, és annak megnyilvánulását, az energiatestemet nevezném, amelyet és az írásaimban szellemként használok. Tehát a saját szellemem.
Soha, semmilyen ősi írás, valós, mély tanítás nem írt őrangyalokról! Én sem láttam, vagy tapasztaltam soha ilyet, és senki, akit ismerek, és tudtommal valódi, tapasztalati ismerettel bír az ember és terének felépítéséről, nem tud ilyenről! Ez az újszerű elképzelés abból a vágyból fakad, hogy ne kelljen felelősséget vállalnom a tetteimért, illetve abból a helytelen megközelítésből, hogy én vagyok a teremtés csúcsa, engem szolgál minden, rám vigyáznak az angyalok is, stb. Ha belegondolunk nagyon gőgös elképzelés az, hogy az én életemet, ami mechanikus reakciók és sodródások sorozata, nem sokban különbözve az állati léttől, egy felsőbb entitás minden percben felügyeli, kiszolgálja.
Szóval az imám senkit nem érdekel, csak az élet reagál rá, ha felé fordulok általa.
Persze ez sem ilyen egyszerű, és mint minden tanításnak, több szintje van, mert képes vagyok az ősökhöz informálisan kapcsolódni, illetve egyes lényekhez így, de ez nem ide tartozik, később majd írok róla.
Visszatérve az imához. Milyen ima a jó, a fentiek alapján?
Amilyet pontosan a helyzethez, kérésemhez illőnek találok, ami ráhangolja a figyelmem, és összegez afelé. Én azt kedvelem, ha pontosan megfogalmazom mit szeretnék, és ezt imába foglalva, hangosan kimondom. De lehet elvontabb is egy ima, például versszerű, vagy egy dal, ami az érzékeimet, és érzésvilágomat hangolva fókuszál. A lényeg, hogy a kívánt hatást érje el.
Végezetül példaként néhány ima, amit az évek során írtam különféle célokra, szerekre, stb.
Föld csontjai kövek, csontjaimban, szilárd ősi erőt rezegtessetek. Mutassátok meg a föld erejét nekem, hogy hozzá igazodni, terem legyen. Segítsetek, a föld útját járnom, hogy belőletek erőt kapjak, kimozdíthatatlanul, szilárdan álljak, érzelmek viharában, elmém kavalkádjában utat találjak, a földön át megnyílva, az isteni törvény felé, a csontjaimban rezgő erő felé.
Domb tetején állok, föld szíve dobog, rezeg, vele együtt rezdül lelkem, dobban szívem. Állok, égre nézek, kaput nyitok, égi áldást látok, föld által rezgetett szívem hogy válhat tükrévé, erre tanítást várok.
Napnak fénye felébressze, ég törvényét kiterjessze, földbe nyugvó ősök csontja, vízzel véremet megtartja, rajtam át a tűz áramlik, törvény a széllel iramlik, égi rend a térben terjed, szolgálom ez ősi rendet. Ősi tudás bennem ébred, isten szolgálattal éled.