A teremtő nem várja tőled, hogy megfelelj a társadalomnak.
Nem kell iskolával bizonyítanod számára tudásodat. Nem kell vallást gyakorolj, hogy megértsd őt. Nem kell államok jogrendjéhez igazodj, hogy megéld az igazságát!
Mindezeket nem kéri számon a teremtés.
Csupán azt, hogy a fényt, vagy a sötétséget éled és teremted. Rajtad múlik ez, minden pillanatba.
Teremtőd jogot és képességet adott arra, hogy szabad akarattal dönts és alkoss. És törvényt hozott arra, hogy megéld ennek minden következményét.
Csak ezért az alkotásért, e döntéseidért tartozol felelősséggel istennek. Semmi más törvény nem istentől való. De te igen! Így rád, az ő teremtményeként más törvény nem vonatkozik! Csak ha úgy döntesz, hogy azt magadra vonatkoztatod!
Valójában minden pillanatban a teremtés törvénye mentén döntesz. Ez szerint hat rád a fény és a szeretet áradása. Ez alapján leszel a végtelen része, vagy az anyag korlátai közé szorított szerencsétlen.
És ez alapján terjed ki világunkban a végtelen fény, vagy korlátozódik be, teret adva a sötétségnek.
Mert a döntéseiddel te teremted a világodat.
Mi teremtjük a világunkat.
Isten fényével, vagy rabsággal és tudatlansággal töltjük meg azt.
Mindez attól függ, hogy belső fényünk és az isteni világ jeleit követjük, vagy a félelmeket és vágyakat, amikkel uralnak bennünket?
Ez szerint részesülünk isten szeretetéből. Mert a szeretet mindig ott van, de ha elfordulsz tőle, teremtőd megadja a jogot, hogy megéld, milyen az, amikor kikerülsz a vele való egységből. Fájdalom, félelem és fogcsikorgatás. Ez a világunk most.
Pedig a teremtő nem alkotott társadalmakat.
Nem alkotott jogot.
Nem alkotott vallást.
Nem alkotott közerkölcsöt.
Mégis, a teremtő erőddel ezeket szolgálod a fény helyett.
A félelemed miatt uradként kezeled nemcsak az anyagot uraló hatalmat, hanem a szokásaidat, a szüleid, a társadalmad félelmeit. Mindezeknek, minden pillanatban alárendeled a belső fényedet.
Így nem a fény mentén, hanem a félelem mentén döntesz.
Odaadva a teremtő erődet megfélemlítőidnek.
Elfordulva a teremtéstől.
Megteremtve a kötőerők és szenvedés világát.
És ez az általunk megteremtett világ gondoskodik rólunk. Legalább is anyagi létfenntartásunkról.
De vajon szabad, teremtő lényekként, akik a teremtés törvényét követve-élve lassan felizzanak, majd idővel csillagként ragyogva közvetítik erejét? Nem. Hiszen ehhez önállóság, akarat, munka és áldozat kell.
Ehelyett elhitették velünk, hogy erre nem vagyunk képesek. Hogy bármit létrehozni csak az ő kereteiken belül lehet. Az ő iskoláikkal, elfogadásukkal, a társadalom mércéjével. Pedig a teremtés egyetlen mércéje Isten törvénye! Ami mindenkit a lelke tartalma és tettei alapján mér. Az szerint, hogy saját irányod és tudásod szerint a törvényt éled, vagy sem. Más mérce nincsen a teremtés előtt!
Amíg a hatalmat gyakorlók kereteit követed, az ő szolgájuk maradsz. Egy rabságra épülő anyagi világban. Ahol az emberek mit sem tudnak a fényről, a végtelen törvényről. Elvágva a világtól senyvednek, megcsonkítva, távol a saját tudatuktól, lelküktől, az őket éltető teremtő erőktől.
Nem is tudnak ezek létezéséről, vagy ha hallottak is róla, gúnyosan legyintenek, mert az anyag világa, miután elválasztotta az embert a fényről, elhitette vele, hogy az anyag minden. És megmagyarázta annak működését. És ahogyan az agyad a szemed befogta fény hiányát kiegészíti, úgy egészíti ki a társadalom megfeleléseire épült elméd e magyarázat ezernyi hiányát, egésznek fogadva el azt.
Ebben segít a hatalom általa teremtett sokféle áltudomány, vallás és ezotériai, filozófiai irányzat. Az emberek többsége, – mivel mechanikusan gondolkodunk – nem veszi a fáradtságot arra, hogy mindezeket összevesse a teremtés valóságával. Hiszen, mint azt fentebb írtam, nem is tudnak róla. Így hát behelyettesíti a valóságot ezekkel a magyarázatokkal.
A csapda, amivel fogságban tartanak az, hogy te mindent tudsz, vagy tudhatsz. Hogy az információd valójában tudás, a világod pedig teljes. Az, hogy te szabad vagy, és a kor szelleme téged szolgál.
Az ebbe vetett hited a rabságod alapja.
Amint megérted, hogy mindez illúzió, amit az elfogadásod tart fenn, a fátyol bomlani kezd.
Amint megérted, hogy a hatalom nem szolgál, hanem ennek hazugságával rabszolgaként használ, az anyag börtönbe taposva visszaél teremtő erőddel, meglátod, hogy te vagy felelős magadért, más nem gondoskodik rólad. Teremtőd előtt felelős vagy azért, hogy a tőle kapott fénnyel tovább teremts, nem adhatod fel ezt azért, mert a társadalom mást vár tőled. Minek akarsz megfelelni? A kor szellemének néhány évtizedig, vagy a lelked fényén át a teremtésnek a végtelenségig? Melyik hordozza a szabadságodat? Nyilván a fény végtelensége.
Mégis, legtöbben az anyagban keressük ezt a szabadságot.
Mégis, engedelmeskedünk a nevelésnek, a szokásnak, a jognak, hogy ne sérüljön a kép, amivel rabként tartanak. Ha kell, erővel is védelmezzük láncainkat.
Az helyett, hogy vakon és mechanikusan cselekszel, állj meg, és kérdezd meg magadtól, ki vagy te? Fény, vagy anyag?
Ha fény akarsz lenni, viselkedj mindenkor annak természete szerint.
Ha anyag, akkor annak természete szerint.
A döntés a tiéd. Senki, isteni lény nem fog megváltani. Benned van az isteni, a megváltás lehetősége. A döntésedtől függ hogy eggyé válsz e vele. A döntésedtől függ, hogy megváltod e a világot? Vagy továbbra is elárulod, a mindennapi kényelmed, anyagi biztonságod ezüstjéért?
A keresztény egyház azt tanítja, a sátán mindenütt és mindenkor megkísért bennünket. Ebben igaza van. Minden döntés, megfelelés megkísért. Mert vagy a sötétségbe zár, vagy a fény felé visz téged, és általad a világot, amelyre hatsz. Így a te érdemed, vagy bűnöd az, ami kiterjed a világunkban. Ez szerint tegyél mindenkor.
Minden mechanikus szokás, amit úgy fogadsz el és követsz, hogy nem veted össze annak igazságát a lelked és a teremtés fényével, a bukásod lehetőségét hordozza. Minden ilyen döntéssel feladod az akaratod, és a sötétséget táplálod. Mert így döntesz, kényelemből, tudatlanságból.
Persze a teremtés nem ítél meg téged, de a törvény érdemeid szerint hat rád. Értsd meg. Nem azért istentelen a világ, mert erővel ilyenné tették. Azért az, mert te nem hozol létre semmit az isteniből!
Ez a földi ember tanulása. Fény, vagy sötétség? Válasszatok!