Üzenet a Magyar hagyomány és Nemzeti értékek őrzőinek.

Pár gondolat, amit szeretnék megosztani veletek. Van, aki e szerint él, van, aki nem. Aki akarja, használja fel. Aki így él, az ezt már tudja. Akinek nem tetszik, vesse el, a fény szempontjából nem számít.

A Magyar nép a teremtés törvényeinek, Isten tudásának letéteményese volt. Nem feljebbvaló más népeknél, hanem Isten szolgája, akit azzal bízott meg Isten, hogy ehhez a tudáshoz felemelje a más feladattal teremtett népeit. Aki Isten munkáját végezte, a lelkébe írt tudást munkával jelenítette meg az anyagban, és e tudással emelte az anyag világát Isten felé, az volt Magyar. Öltözhetett bárhogy, és beszélhetett bárhogy. Aki ezt nem teszi, akkor sem és ma sem volt a Magyar nép értékének őrzője, megnyilvánítója. Öltözhet bárhogy, beszélhet bármilyen ízesen, taníthat bármily okos dolgokat bármilyen hagyományról! A tudásod képviseld munkával, töretlenül, megállíthatatlanul! Életeden látsszon, és annak eredményén, hogy istennel vagy összhangban, ne meggyőzni próbálj róla másokat!

A tudás, az élet fény! Az anyag, csak forma. A forma igazodik az anyag időszerűségéhez. Mert a fényben nincs idő, csak az anyagban! A hagyomány a tudás adott korhoz idomult anyagi felhasználásának emléke! Őrizhet tudást az isteniről, ha a kor arra használja tudását, hogy az Istenit tanulja és nyilvánítsa meg. Ha a kor szelleme torzul, és az ember célja az anyag megszerzése, a fénnyel való azonosság, az Istennel való egyé válás helyett, akkor a kor hagyománya is torzul, az anyag vágyait tükrözi. Ezért a fényt keresd, ne a formát gyakorold! Mindenben a működöt, élőt, a fényt kiterjesztőt keresd. Ha meglátod, azt ragadd meg, ne a formát, ami egy más korhoz született.

Őseink élete nem azért alakult adott módon ötszáz, ezer, vagy ötezer éve, mert ezzel hagyományt őriztek, hanem mert az adott korban az volt a legmagasabb szintű tudás alapján, a legkorszerűbb adott technológia az adott cél elérésének érdekében. Hogy nevetnének most a régi tudók, ha azt mondanád, azzal őrzöd tudásuk emlékét, mely a fény kiterjesztésére volt hivatott, hogy ezer éve meghaladott módon élsz, holott jóval könnyebben is letudhatnád az anyag feladatait, hogy a szellemet keresd! Hogy a formát őrzöd, nem pedig annak tartalmát, összevetve az azóta gyűjtött tudással, megkeresed a forma mögött a világról való tudást, és azt ülteted át a kor eredményeinek megfelelő módszerekbe.

Az élet praktikus, a felesleges energiapazarlás az anyagi külsőség fenntartására csak pazarlás, amit az isten tudásának kereséséért és kinyilvánításáért végzett munka rovására művelsz! Praktikus légy, a hagyomány tartalmát, a tudást ragadd meg, melyben gyökerezik! Fordítsd alkotó, mintaadó munkára, a Nemzet és minden a teremtéssel összhangban élő lény javára. Így őrizd az ősök fényét, ne az anyagban hagyott lenyomat másolásával.

Ne őseid tetteinek, alkotásának örvén légy büszke magadra! Ne annak jogán követelj elismerést a világtól! Ahhoz neked semmi közöd, nem te hoztad létre. Mindenki a saját jogán, tettei alapján kap teret a teremtésben. Nem véletlen hát, hogy a Magyarság tere beszűkült, mert sokunk elfordult a teremtő szolgálatától, és feladta belső fényét, az anyagért. Ha most élsz, és ennek következményét szenveded, nem véletlenül van így. Az emberrel csak az történik, amit ő maga teremt! Ha a fény helyett az anyag vágyait helyezi előtérbe, az anyag fog uralkodni az életén, és azok, akik e vágyakban jobbak, erősebbek. Csak a felelősségvállalás és munka szabadít ki ebből a rabságból, az ősök érdemei alapján követelt, és visszasírt jogok nem járnak tettek nélkül. Az életben tér csak munka alapján, annak arányában születik. Fény csak akkor születik életedben, ha felé fordulsz, és munkáddal azt megteremted. Nem jár neked, csak úgy! Nem véletlenül most és itt élsz. Valamiért meg kell élned azt, amitől most szenvedsz. Bizonyítanod kell az életnek, a teremtőnek, hogy ilyen nehézségek nyomán is őt keresed, megdolgozol azért, hogy a tőle kapott belső tartalmad, lelked fénye megjelenjen, akkor is, ha a teret, ahol ezt meg kell tenned, az anyagot vágyó és birtokló, istentelen erők uralják. Ne őket gyűlöld nehézségeidért (nem is kell szeretned őket, de sorsod és így Nemzeted kovácsa te vagy!). Valahol, valamikor te, és ez a nemzet együtt, tehát mi adtuk át nekik a teret. Azzal, hogy hagytuk az istentelent érvényesülni, mert féltünk kiállni ellene, vagy érdekünkben állt annak terjedése. Lehet, most azt mondod, te nem ilyen ember vagy, hogy képzelem ezt! Pedig ami most az életben téged súlyt, azt egykor te teremtetted. A tetszésedtől, magadról alkotott képedtől függetlenül. Most szembesülve azzal, mit okoztunk, kemény munkával nekünk kell bizonyítani, hogy ez a nép képes újra az élethez, a teremtő fényéhez igazodni, még ilyen körülmények közt is.

Ennek az útja a teremtés rendjének tapasztalás általi megismerése. És e tudás megnyilvánítása azon a területen, ahol isten teret, tehetséget adott. És e tudás megvédése akkor is, ha azzal sérülnek anyag érdekei, vagy én magam. Tehát munka, és felelősségvállalás, tényleges kiállás a művemért, és a valós értékért, akkor is, ha ezzel teret veszíthetek, sérülhetek. Mert az, amit veszítesz, csak anyag, és neked, ha Magyar vagy, a fényt kell szolgálnod, nem az anyagot féltened! Ezért nem segít az anyag formáinak ismételgetése, a múlton való merengés. Ezért kell önállóan dolgoznod, új utakat keresned azokkal együtt, akik szintén a fény felé tartanak.

Az ősök tudásával ne kitűnni, páváskodni akarj. Ne helyezd magad mások fölé! Van, aki nem őrzi a formai hagyományt, de alkotva él, ami őseink igazi hagyatéka. Más minden formát őriz, de nem születik a munkájából érték, új élet, fény, ami előrevinne. Ki őrzi kettőjük közül őseink hagyatékát? Nem a forma, a ruha teszi az embert! Az ember onnantól több (lehetőségeiben és feladatában több, de nem különb), mint a föld élővilágának más lényei, hogy istent, a fényt keresi, az anyag mögött. Az anyag imádata, legyen az pénzsóvárság, a lehetőségek elveszésétől való félelem, vagy az anyagi hagyományok babonás, gőgös tisztelete, nem a fény útja, nem a Magyar nemzet útja!

Nem azt mondom, hogy ne tiszteld őseid, és a tudásukat! Azt mondom, azzal tiszteld meg őket, hogy hozzájuk hasonlatossá válva megérted a hagyatékukban rejlő isteni törvényt, és azt a jelenhez igazítva újat, többet alkotsz, folytatva ezzel teremtő munkájukat!

Azt mondom, ne ragadj le az anyag tiszteletében, az önsajnálatban, hanem vállalj felelősséget. Nem véletlen, ami veled történik! Nem áldozat vagy. Amíg ezt nem érted meg, nem látod, mi miért történik veled, addig változtatni sem tudsz, mert nem keresed az okokat! Te felelsz a sorsodért, és te viheted előre a Nemzetet, ha ezt felvállalod. De ennek útja nem az érzelmekben való elmerülés, és egymás kitalált címekkel való ellátása, a találkozókon való érzelmi dagonyázás, önsajnálat és vigasztalás!

Hanem a munka, és a tanulás útja, amin át megértem mi a törvény, amivel szembehelyezkedve idáig jutott a Nemzet, és mit tehetek én, hogy saját felelős munkámmal megváltoztassam ezt. És itt a munka alatt alkotásra, az élet kiterjesztésére gondolok. Attól semmi nem lesz értékteremtő munka, mert a közmegegyezés igazolja. Attól lesz az, hogy új, szélesebb és magasabb szintű életlehetőséget szül.

Ilyen nem jön létre formák másolásával, csak a mögöttük lévő tudás, a teremtés vonatkozó összefüggéseinek megismerésével, és praktikus használatával. Értsd meg, őseid isten kapcsolata nem vallás volt, hanem tudás, tudomány, a szó nemes értelmében. Nem babonás módon, hagyományokban rögzített mechanizmusok mentén élték az Istent, hanem tudták, hogy teremtette a világot, az embert, és mire, milyen törvény vonatkozik. Mitől, és hogyan működik az élet. Ahogyan a fizika vagy matematika, a teremtés anyagra vonatkozó törvényei, ugyanilyen, megismerhető és általuk ismert törvények szabályozzák a sorsot, a születést és halált, az emberi életet. Úgy ismerték a tudat fejlődését, mint mi ma az anyagra vonatkozó törvényeket. És e törvények ismeretében bárki, a saját tudásán való munka útján, elérhette Istenkapcsolatát! Isten megismerésének hagyomány rögzítette formái akkor születtek, mikor a teremtés törvényéről való tudás elveszett. Mert a nemzet nem volt rá kíváncsi. Az anyagot vágyta a tudás helyett, így tudói kivonultak mindennapjaiból. A tudásból hagyomány, az isten törvényét működtető emberből mechanizmusok mentén nyerészkedő vajákoló lett.

Törd meg ezt a kört! Érd el a saját Istenkapcsolatod, azzal, hogy szembenézel vele, ki vagy, mi a felelősséged. Ne a külső okokat keresd, hanem azt vizsgáld, hol tört meg a kapcsolatod lelkeddel, és teremtőddel. És ezt javítva elkezded a tőle kapott munkát, alkotva, ha kell az egész világgal szemben.

Én ezt tanácsolom minden Magyar hagyományőrzőnek!

Azt mondom, az istennel való kapcsolat, a saját lelkeden és munkádon át, számodra is elérhető. Ne kövess politikával élő, üres ideákat pufogtató, az ősök tudásával takarózó vezetőket, akiket a tetteik, az általuk született valós érték semmiben sem igazol. Csak olyat kövess, akinek eredményein látszik, hogy Isten felé tart. És csak abban, amiben jobb nálad, és amiért, ha már vezeti, felelősséget is vállal. Első lépésként talán csak olyan embert kövess bármiben is, aki valamit legalább öt éven át működtetett úgy, hogy maga hozta létre, és amiben életszerűt, működőt hozott létre, úgy, hogy az másokat nem károsított. és ezért kiállt. Aki nem alkotott ilyesmit, az csak okoskodik, hatalmat akar feletted, energiát, amiért ő maga nem dolgozott meg, a munka alapján szerzett tudása szerint, nem jár neki.

Nagy betegsége a Nemzet hagyományőrzőinek az, hogy önjelölt, Isten törvényéről mit sem tudó, a hatalmon marakodó vezetőket követnek saját belső fényük, Isteni útmutatásuk helyett. Nem azt mondom, hogy ne működjetek együtt, hanem hogy azt ne mások javára, hanem a Nemzet javára, Isten törvénye szerint tegyétek, olyan vezetőkkel, akiket az élet igazol, és jelöl ki, tetteik alapján. Nem egymást igazolják, szép beszédeik és ruházatuk, politikai támogatottságuk, vagy érzelmi hullámzások meglovagolásában való jártasságuk alapján.

Te is harcolj meg, a benned lévő fényért, ne a világ ellen, hanem a teremtésért! Nemzet csak e munka összességéből születik újjá!

A magyarság igaz hagyománya a fény megnyilvánítása példamutató munkával. Éld ezt te is!

 

Ha érdekelnek a teremtéstörvények, melyekre hivatkozok, itt találod őket, egyéb írások mellett.: http://egiut.hu/a-tizparancsolat/

(Bár tízparancsolat néven olvashatod, de ezek nem a keresztény parancsolatok)

 

Mészáros Szabolcs